Kiabálnak a delfinek, de nem elég hangosan

Csak az elmúlt évtizedben kezdtük megérteni, hogy nemcsak a szárazföldi, de a tengeri állatokat is negatívan befolyásolják az ember keltette zajok, s ez különösen igaz a cetfélékre, amelyek hangokkal kommunikálnak. Egy új kutatásban, amelyet a Current Biology folyóiratban publikált a Bristoli Egyetem szakembere vezette kutatócsoport, arra jutottak, hogy a delfin ugyan próbálja ellensúlyozni az emberi zajokat, ám ez nem nagyon sikerülhet neki.

A kutatók a Floridai Delfinkutató Központban néhány palackorrú delfinre tapadókorongokkal felerősítettek egy-egy mérőeszközt, amellyel rögzíteni lehetett a delfinek hangját, miközben azok kooperációt igénylő feladatokat hajtottak végre. E feladatok során két delfinnek az orrával meg kellett nyomni egy-egy gombot a víz alatt 1 másodpercen belül, vagyis értesíteniük kellett a társukat, ha ők maguk megnyomták a gombjukat. Azonban közben fokozatosan egyre nagyobb zajban végezhették a feladatot.

A nagyobb zajban a delfinek egyre hangosabb és hosszabb füttyel jeleztek kooperáló társuknak, jobban a másik delfin irányába fordultak, vagyis mindent megtettek a sikeres információátadásért, ám ez se volt elegendő, egyre kisebb volt a sikerrel végrehajtott, vagyis egy másodpercen belüli gombnyomás.

Amellett, hogy ebből kiderült, a delfinek igyekeztek ellensúlyozni a környezeti zajokat, az is beigazolódott, hogy feladataik végrehajtása során aktívan összehangolják a munkát. „Kiderült, hogy az emberi zaj közvetlenül befolyásolja az állati együttműködés sikerét. Ha a zajban az állatcsoportok kevésé sikeresek az együttműködést igénylő tevékenységeikben, mint például a csoportos élelemszerzés, akkor ennek az egyedek és a csoportok egészségi állapotára is negatív hatása lesz” – magyarázta Dr. Stephanie King, a kutatás vezetője.

Az együttműködés a közös tevékenységekben számtalan állatfajnál fontos, így a hatás is valószínűleg igaz más fajokra is, a palackorrú delfineken kívül.