Ritkul a vetési varjú hazai állománya
Sajnos megyénk területén egyre ritkábban láthatjuk a nagy vetési varjú (Corvus frugilegus) költőtelepeit, holott egy 1979-es országos felmérés szerint, Veszprém megyében több nagyobb költőkolóniája ismert volt.
Ezen adatok szerint csak a Somló-hegy körül három telepük volt: Karakószörcsök, Doba és Noszlop határában. A noszlopi telep volt a legnagyobb. Nem hiába lett madarunk védett, hiszen napjainkra megritkult, mint költőfaj.
Nem szabad összekeverni a hozzánk telelni érkező állományokat, hiszen azok keletről Oroszországból érkeznek ide. Az autó vagy a vonat ablakából kitekintve télen a szántásokon gyakran láthatunk nagyobb csapatokat, de vidéki, városszéli kertekben is megjelennek és a diófa csúcsain maradt termést lopkodják. Megfigyelhetők a nagyobb vasútállomások környékén is, ahol az emberek álltál eldobolt kiflivégeket és az egyéb ételmaradékot szedegetik össze a szemfüles madarak.
A vetési varjak ilyenkor telepesen éjszakáznak egy-egy erre alkalmas facsoportban, fasoron. Gyakran látni a Balaton északi partján, Badacsony közelében nagyobb számú varjú csapatokat szürkület előtt a levegőben, ilyenkor az éjszakázó helyre igyekszenek.
A vetési varjú korán kezdi a költést, éppen ezért a megüresedett fészkeik más madarak számára kiváló költőhelyül szolgálnak, például a fészket nem építő erdei fülesbagolynak vagy a vörös vércsének.
A vetési varjú védett faj Magyarországon, természetvédelmi értéke 50 000 forint.