Régi álmom vált valóra – pingvinek közt az Antarktiszon

2023.01.20.Kisgyörgy Éva

National Geographic Magyarország

Húsz évet vártam arra, hogy teljesüljön a legnagyobb vágyam – eljutni az Antarktiszra.

Húsz évvel ezelőtt, az új-zélandi Christchurch városában, az országban tett körutazásom utolsó napján felkerestem a Nemzetközi Antarktisz Központot, és ámulva néztem a hófehér kontinensről készült fotókat, filmeket. Mindig is kedveltem a pingvineket, de ez volt az a nap, amikor végérvényesen beléjük szerettem, és leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy egy nap ellátogassak a lakóhelyükre. Hiszen azt a korábbi utazásaim során már megtapasztaltam, mennyire más élmény az állatokat nem kerítés mögött, hanem természetes közegükben látni. Ha visszagondolok az elmúlt évtizedekben tett utazásaimra, a legnagyobb élmények mindig is az állatokhoz kapcsolódtak: medvelesre indulni Alaszkában, felkeresni a gorillákat Ruandában, fotózni a lundákat Izlandon vagy épp a mókás gyűrűsfarkú makit csodálni Madagaszkáron.

Pingvinekkel már korábban is találkoztam – a Galápagos-szigeteken, Dél-Afrikában, Argentínában és Új-Zélandon, de az én nagy vágyam az volt, hogy a legnagyobbakat láthassam meg: a császárpingvint és a királypingvint. Az előbbinek sajnos igen csekély a valószínűsége, ugyanis a császárpingvin szinte kizárólag az Antarktiszon, a partoktól sok száz kilométerre él, ritkán jön elő olyan helyekre, ahol a turisták is előfordulnak. A királypingvint könnyebb utolérni, azok ugyanis hatalmas kolóniákban fészkelnek Dél-Georgia szigetén. Annyi csak a nehézség, hogy így nem elég a rövidebb (8-10 napos), kedvezőbb áron elérhető antarktiszi expedícióra menni, hanem útba kell ejteni Dél-Georgia szigetvilágát is, ahova kevesebb hajó indul és ez az út 20-22 napos. De akkor már úgy voltam vele, ha lúd, legyen kövér, vagyis ha pingvin, az legyen király!

Annyira a királypingvinekre fókuszáltam, hogy bevallom, utána se néztem, milyen más fajok élnek az antarktiszi kontinensen – így aztán minden újabb faj hatalmas meglepetés volt, különösen amikor rádöbbentem, mennyire egyedi és mennyire különleges mindegyik. Ezek a repülésre képtelen madarak elképesztően mulatságosak – ahogy sietve járkálnak, ahogy egymástól lopva a köveket építgetik a fészküket, ahogy egymásra várnak a strandon, ki mer először beugrani a vízbe.

Arról megoszlanak a vélemények, pontosan hány pingvinfaj van (18-20 körül), de az biztos, hogy nyolc él az Antarktiszon. A legnagyobbat, a császárpingvint sajnos nem láttam meg, de bemutatom azt a hetet, melyekkel volt szerencsém találkozni.

Királypingvin
Kezdjük a kedvenceimmel, a királypingvinekkel, amely a világ egyik legikonikusabb és legkönnyebben felismerhető pingvinfaj. A császárpingvin után ez a második legnagyobb pingvin, magassága akár az egy métert is elérheti. Könnyen felismerhető élénk narancssárga alsó csőréről és szintén narancssárga foltjairól a füle körül, kifejezetten elegáns ezüstszürke bundájával és sárga foltjaival.
A királypingvinek rendkívül szociális jószágok, hatalmas, néha több százezer madarat számláló kolóniákba tömörülnek. Elmondani nem tudom, micsoda élmény ilyen tömegben látni őket – még akkor is, ha a zaj és a szag, amit ennyi pingvin együttesen okoz, korántsem kellemes.
Számuk rendkívül megcsappant azokban az évtizedekben, amikor még a bálnavadászok működhettek ezen a vidéken. Mivel nem volt tüzelőfa, a faggyúban gazdag pingvineket használták fűtésre, lámpa- és főzőolajnak. Szerencsére az 1920-as évekre teljesen tiltott lett ez a fajta tevékenység, az Antarktisz élővilága azóta fokozottan védett. Ma már több mint 2 millió pár királypingvin él újra ezen a vidéken, és mivel számuk folyamatosan nő, nem számít veszélyeztetettnek. Sajnos azonban őket is fenyegetik a globális felmelegedés negatív hatásai, amely beszűkíti életterüket és táplálékforrásaikat.
A királypingvinek a többi fajtól eltérően nem építenek fészket. Egyetlen tojásukat a lábukon tartják egyensúlyban, egy bőrlebeny alatt melengetik. Mindkét szülő gondoskodik a tojásról és a fiókáról. 3-7 naponta váltják egymást: az egyik az utódról gondoskodik, a másik pedig halászik a tengeren, hogy élelmet hozzon párjának és a kicsinek.

Bóbitás pingvin vagy makaróni pingvinek
Folytassuk a sort egy olyan fajjal, amelyen szintén találunk egy kis sárga mintát – ők a makaróni pingvinek, fejükön sárga bóbitával. Sárga sérójukat mindig hátracsapva viselik, ők is könnyen felismerhetőek erről. Átlagos magasságuk 70 centiméter, ezzel a közepes magasságú pingvinek közé tartoznak.

A pingvinfajok közül a világon belőlük van a legtöbb, számukat 18 millióra becsülik (de mivel ez folyamatosan csökken, státuszuk „sebezhető”). Hiába vannak ilyen számosan, nem könnyű velük találkozni, mert nem élnek a turisták által gyakrabban látogatott szigeteken. Ha bóbitás pingvint akar valaki látni, akkor a Dél-Georgiát és a Falkland-szigeteket is felölelő hosszabb expedícióra kell indulni. Mi is Dél-Georgia egyik szigetén, konkrétan a Herkules-öbölben találkoztunk velük. Ott nem lehetett partra szállni, de gumicsónakjainkkal közel tudtunk menni a parti sziklákhoz és úgy tudtuk őket fotózni.
És hogy jön ide a makaróni? A pingvinek ezt a nevet a „Macaroni Club”-ról kapták, amely a 18. századi arisztokrata angol dandyk csoportja volt, akik feltűnő öltözéket viseltek. Amikor a Falkland-szigetekre érkező angol tengerészek először meglátták ezeket a pingvineket, az angol ficsúrok jutottak eszükbe és a név megragadt.

Déli sziklaugró vagy aranytollú pingvin
Még egy pingvinfaj van, amelyen akad egy kis sárga minta – ez pedig a déli sziklaugró pingvin, amely fején aranytollakkal ékeskedik. Viszonylag kicsi, 52 cm a magassága.
A többi pingvinnel ellentétben ők nem tudnak a havas-jeges talajon hason csúszkálni, ehelyett sziklás tájakon élnek és ott ugrándoznak szikláról sziklára – innen származik a nevük. Nagyon mókásan közlekednek, órákig el tudtam volna nézni őket.

A sziklaugró pingvinek egy életre választanak párt és minden évben ugyanahhoz a fészekhez térnek vissza. De mielőtt meghatódunk, hogy milyen romantikusak, azt is el kell mondanom, hogy a talán a legagresszívabb pingvinfajta. Harcolnak a fészkelőhelyekért, a párzási jogokért és a táplálékért is, harc közben uszonyukkal csapkodják egymást. Másik lényeges tulajdonságuk, hogy kifejezetten hangosak. Hátravetett fejükkel különböző jeleket „harsognak” egymásnak – néha a helymeghatározás miatt, néha azért, hogy figyelmeztessék a többieket, hogy hátráljanak, máskor pedig azért, hogy a hatalmas tömegben megtalálják párjukat és fiókáikat.
Bár még több millió példány él belőlük, számuk nagyon gyorsan csökken, így veszélyeztetett fajként van nyilvántartva.

Magellán-pingvin
A Magellán-pingvinekért nem kell feltétlenül az Antarktiszra utazni, lehet velük Chilében, Argentínában, de akár még Brazíliában is találkozni. Könnyen felismerhető faj, hiszen a fejük és a mellük között két fekete sáv húzódik, valamint a fekete fejükön van egy fehér minta.
Nevüket Ferdinand Magellán portugál felfedező után kapták, aki 1520-ban látta meg őket Dél-Amerikában. A legtöbb Magellán-pingvin nem is az antarktiszi térségben, hanem Dél-Amerikában él: Argentínában mintegy 900 000, Chilében pedig 800 000 pár.

Míg a többi pingvinfaj egyedei kíváncsian totyogtak felénk, a Magellán-pingvin jóval félénkebbek és a fészkelőhelyükre menekülnek, ha ember van a közelükben.
Bár őket nem tartják veszélyeztetettnek, a klímaváltozáson túl egy környezetre káros hatás is fenyegeti őket. Mivel ők a többiektől északabbra, a dél-amerikai kontinens partjainál élnek, gyakran esnek áldozatul tömegesen a hajókból kiömlő olajszennyeződésnek.

Állszíjas pingvin
Az állszíjas pingvin első pillantásra olyan, mintha szakállat viselne vagy mintha az álla alatt egy fekete bukósisak szíja lenne, ahogy az angol neve (chinstrap) sugallja. Mindenesetre ez a fajta is egy igazi, összetéveszthetetlen karakter, akikkel az Antarktiszon, Aitcho szigetén találkoztunk.
Az Antarktiszon leggyakrabban előforduló pingvinfaj, összesen úgy 8 millió egyed él belőlük, és – a klímaváltozástól eltekintve – nem veszélyezteti őket semmi. Csak a Deception Islanden egymillió ilyen pingvin található, de sajnos mi itt a rossz idő miatt nem tudtunk kikötni.

Az állszíjas pingvinek nagyszerű úszók, akár 30 km/órás sebességgel is képesek haladni, uszonyaikat használva „repülnek” a vízben. A szárazföldön gyakran hasra fekve „szánkóznak” a jégen.
Az antarktiszi pingvinek közül az állszíjas pingvinek a legagresszívabbak, a szaporodásuk már-már szappanoperába illő. A hímek napokkal a nőstények előtt érkeznek a fészkelőhelyhez, és a legszebb fészek elkészítésével igyekeznek felhívni magukra a figyelmet. Ha egy hím nem talál neki tetsző köveket, körbejárja a többiek fészkét és azokból lopkod építőanyagot. Mosolyogva és lenyűgözve néztük ezt a kakaskodást, ez is megunhatatlan volt.

Adélie-pingvin
10 milliós egyedszámukkal az Adélie-pingvinek se veszélyeztetettek – szerencsére, mert ők is rendkívül kedves és mókás jószágok. Apró termetükkel és kíváncsi, gyöngyszerű szemükkel rendkívül aranyosak és szeretni valóak. Bájos külsejükhöz nagyon vicces közlekedés párosul – olyan határozottan és elszántan járkálnak a parton, mintha állandóan sietnének valahova. Nevüket egy francia felfedezőnek, Jules Dumont d’Urvillenek köszönhetik, aki feleségéről, Adéle-ről nevezte el őket.

A többi fajhoz hasonlóan a melegebb hónapokban, azaz októbertől februárig a szárazföldön szaporodnak, majd a telet a tengeren, a jégtáblák között töltik. Amilyen kicsik, olyan erősek, kifejezetten remek gyaloglók és úszók. Gyakran hatalmas távolságokat tesznek meg téli és nyári élőhelyük között, a leghosszabb eddig megfigyelt túrájuk 17 600 km volt.

Szamárpingvin
A szamárpingvin – vagy ismertebb, angol nevén a Gentoo – fehér „fejhallgatójáról” ismerhető fel, no és arról, hogy az összes pingvinfaj közül neki van a leghosszabb farka. Ők is szeretnek társaságban, nagy kolóniákban mozogni. A költőhelyüket tengerpartok közelében, de nem közvetlen a parton alakítják ki és a fészkek, valamint a víz között a hóban „pingvin-autópályákat” építenek. A hóba taposott ösvényeken közlekednek és sokszor a magas hófal mögül csak a fejük búbja látszik ki – ez a látvány is örökké felejthetetlen marad számomra, annyira megkapó volt.

Az Antarktisz térségében mintegy 300 000 szaporodó pár él, csak császárpingvinből van kevesebb.
Kör alakú fészkeiket rendkívüli gondossággal alakítják ki. Bár mi képtelenek voltunk felfogni, a parton heverő több tízezer kő mégis miben különbözik egymástól, a hímek sokáig nézelődnek, mire kiválasztják a megfelelőket.

A nőstény szamárpingvinek jellemzően két tojást raknak, ezért gyakran láttunk ikerfiókákat. Sajnos ezek az apró fiókák igen sebezhetőek, és könnyű prédát jelentenek a nagy halfarkasnak. Mi is szemtanúi voltunk, amikor egy bébipingvint elragadott egy ilyen ragadozómadár – bármily szívfacsaró látvány volt, nem léphettünk közbe, ez a természet rendje. A szamárpingvinek a leggyorsabban úszó madarak közé tartoznak, akár 36 km/h sebességet is elérhetnek.

Bár határozottan úgy indultam el, hogy engem főleg a királypingvinek (no és a bálnák meg a jéghegyek) érdekelnek, úgy jöttem haza, hogy az összes pingvinfaj a kedvencem lett. Kicsit úgy vagyok most vele, mint egy anyuka a gyerekeivel, semmiképp nem tudnék köztük választani, mind hozzánőtt a szívemhez. Ahogy a bevezetőben írtam, minden utazás fénypontja, ha az állatokkal természetes lakóhelyükön találkozhatom, de sehol nem volt az annyira szívbemarkoló, nyers, katartikus élmény, mint az Antarktiszon a pingvinek megfigyelése.

Írta és fényépezte: Kisgyörgy Éva – www.travellina.hu

#pingvinek