Mókusok napja január 21-én
Valószínűleg a legtöbben egyetértenek abban, hogy a mókusok a legcukibb rágcsálók.
A mókusfélék (Sciuridae) családja 289 fajból áll, ám talán nem mindenki tudja, hogy ide tartoznak az ürgék és a mormoták is, a mókusok Ausztrália és az Antarktika kivételével mindenütt jelen vannak. A világ legkisebb mókusféléje az afrikai törpemókus (Myosciurus pumilio), mindössze 12-14 centis, az orra hegyétől a farka végéig!
A legnagyobb az indiai királymókus (Ratufa indica), amelynek testhossza farokkal együtt eléri (sőt, néha kissé meg is haladja) az egy métert! Természetesen méret ügyben a mormotákat se kell félteni, ők ugyan nem a testhosszukkal, inkább duciságukkal tartoznak a nagy termetű mókusok közé: 3-10 kilósak lehetnek, és számos fajukat vadásszák is a húsuk miatt. Egyes elképzelések szerint a pestisbaktériumot a mormotáktól „kaptuk”, s mind a mai napig hordozzák is a betegséget.
A legkülönösebbek talán a repülőmókusok, amelyek ugyan nem repülnek, csak siklanak, ezt viszont mesteri módon teszik. Testük is ehhez alkalmazkodott, végtagjaik mentén plusz bőrfelület alakult ki, így, amikor „repülnek” ez megnöveli a levegővel érintkező felületüket, s a szárnyasruhákhoz hasonló siklást tesz lehetővé. Az ismert legnagyobb távolság, amelyet egy repülőmókus átrepült, 90 méter, de átlag 40-50 métereseket siklanak, kihasználva a „szőrös siklóernyőjük” felhajtóerejét.
A mókusok nagyrészt növényi, kisebb részt állati eredetű táplálékot fogyasztanak, még az ürgék is esznek például hernyókat, vagy más rovarokat, a fákon élő mókusok nem ritkán kismadarakat s elfogyasztanak, azonban még a mormoták se vetik meg a tojást vagy a madarat. Érdekesség, hogy egyes mókusok imádják a gombákat, sőt, a szervezetük arra is képes, hogy az ember számára mérgező gombák méreganyagait semlegesítse.
A mókusok, bár nem szándékosan, de elvetik a különböző növények magvait, ezzel hozzájárulnak az erdők-rétek fenntartásához, megújulásához. Néhány mókusfélét kedvtelésből háziállatként is előszeretettel tartanak, így az apró termetű csíkosmókusokat, de ne feledjük, ezek vadállatok, bármennyire cukik is, inkább válasszunk olyan házi kedvencet, amit már sok ezer éve háziasítottak elődeink.
Az ember közelében élő mókusok sok helyen hozzászoktak az etetéshez, ám a jelenlétük nem mindenütt áldás. A Nagy Britanniába még a 19. században „díszállatként” Amerikából behurcolt keleti szürkemókus (Sciurus carloninensis) hatására mára az eredeti 3,5 milliós őshonos vörös mókus (Sciurus vulgaris) állományából csupán 287 ezer maradt.
Sajnos a szürke mókus már a kontinensen is jelen van, bár egyelőre csak kisebb gócokban, hazánkhoz legközelebb Észak-Olaszországban él egy jelentősebb kolóniája, így valószínűleg csak idő kérdése, hogy nálunk is megjelenjen.