Apró csoda a bikapók
A fotózás talán legszebb és legizgalmasabb pillanatai a makrofotózáshoz köthetők, számomra. Ekkor apró csodák tárulnak fel a lencse előtt, szó szerint azok, amelyek szabad szemmel alig láthatóak.
Így nagyon kedvelem az apró termetű élőlényeket, növényeket. Az elkészült felvételeket látva mindig megerősödik bennem, hogy a természet a legnagyobb csodákra képes, továbbá kimeríthetetlen tárházat nyújt.
Mikor a Széki-erdő mesterséges tava környékén járok, mindig lesben állok egy ritkán szem elé kerülő fajt várva, a bikapókot (Eresus – három nehezen elkülöníthető faja él hazánkban). Egy igazi apró csoda, ugyanis a hím mérete egy centiméternél kisebb. A nőstények egy picit nagyobbak, méretük 1 centimétertől másfél centiméterig terjed. A hímek, mint a képen is látható csodálatosan színesek. A nőstények egyszínű feketék, szürkék és ritkábban láthatóak, mert életük nagy részét a föld alatti szövedékcsőben töltik, a szabadon kószáló hímekkel ellentétben.
Élőhelyük a gyér növényzetű talajok. A bikapókok párzása a szövedékcsőben történik, életük nagy részét is itt élik le, ebben várva az arra kószáló rovarokat, amellyel táplálkoznak. A bejárat elé buktató- és fogófonalakat húznak. Csoportosan élnek, helyenként kisebb kolóniákat alkotnak. Nevük onnan ered, hogy vészhelyzetben fejüket leszegik, mint a bikák, és potrohukat felemelve tartják.
Magyarországon védett fajok, természetvédelmi értékük 5000 forint.