Zajos környezetben nincs kedve a szexhez a tarisznyaráknak

A tengeri zajszennyezésről egyre több állat esetében derül ki, hogy ártalmas hatású, most egy tarisznyaráknál jutottak erre a következtetésre a szakemberek.

A PLOS One tudományos folyóiratban számoltak be angol kutatók egy Nagy Britannia partvidékén gyakori rák, a parti tarisznyarák (Carcinus maenas) viselkedését befolyásoló tengeri zajokról. Bár eddig csak az olyan nagy termetű állatok, mint például a bálnák esetében vált világossá ez a hatás, nem szabad a sokszor mellőzött, apróbb élőlényekről se megfeledkezni, hisz a legtöbb esetben ők a táplálkozási lánc alapjain helyezkednek el, így a teljes ökoszisztémára kihat a gyakoriságuk. Egy korábbi kutatás már igazolta, hogy e tarisznyarákok rejtőzködésére káros hatású a zajos környezet.
A kutatók Cornwall partjainál apály idején gyűjtöttek össze hím rákocskákat, hogy megvizsgálják a zaj hatását a viselkedésükre. Ezt speciális akváriumokban tették, amelybe szabályozott erősségű hajózajt sugároztak víz alatti hangszóróból.
Mivel egyébként ezek a rákocskák nem túl válogatósak szexpartnereiket illetően, a kutatók „műnőstényeket” biztosítottak számukra: ezek kis szivacsdarabkák voltak, amelyekbe fogpiszkálókat szúrtak be lábak gyanánt, a szivacsot pedig átitatták a rákocskák feromonjaival. A feladat csupán annyi volt, hogy eltérő zajviszonyoknál megfigyeljék, mit is tesznek a hímek.
A hím rákok akkor párzanak a nőstényekkel, amikor azoknak vedlés után még lágy a páncéljuk, rámásznak szívük választottjára, s szoros ölelésben tartják mindaddig, míg nem válik keménnyé a páncéljuk, és ekkor aztán a nőstények lerakják a petéiket is. A kísérletekben a hímek ugyanezt próbálták megtenni a kis fogpiszkálós szivacsdarabkákkal is, ám a zaj hatására sokkal kevesebbszer próbálkoztak. Zajmentes akváriumban a rákocskák 87 százaléka próbált párzani a műnőstényekkel, a zaj bekapcsolásával azonban csupán 40 százaléknak volt kedve a szexhez, és ezek is csak hosszabb idő elteltével vállalkoztak rá.
A kísérleteket laborban végezték, ezért a kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy mielőbb szükséges lenne valódi körülmények közt, a rákocskák élőhelyén, valódi nőstényekkel is megfigyelni a reakcióikat.