Együtt küzdenek a ragadozó ellen a madarak

A Frontiers In kiadóvállalat számolt be arról az új kutatási eredményről, amely az egyik folyóiratuk, a Frontiers in Ecology and Evolution hasábjain jelent meg nemrégiben. Két oregoni kutató a hegyi törpekuvik (Glaucidium gnoma) nevű amerikai bagolyfaj és a környezetében élő énekesek kapcsolatát vizsgálta. A törpekuvik az év során eltérő étrendet követ, tavasszal emlősökre (rágcsálókra) vadászik, ám nyár végétől áttér a madarak elejtésére is. Ez utóbbi stratégia oka, hogy ilyenkor a tapasztalatlan, fiatal, nemrég kirepült énekesmadarak könnyű zsákmányt jelentenek a bagolyfaj számára.

A kutatók megfigyelései szerint azok a helyszínek, ahol viszonylag sok cinege és csuszka él (amerikai fajokról van szó ez esetben, a mi madaraink rokonai ezek), ott az is viszonylag gyakori, hogy e madarak csapatostól zaklatni kezdik a törpekuvikokat. A „zaklatás” leggyakrabban nyár végén és ősz elején zajlik, amikor a törpekuvik legtöbbet igyekezett a kismadarakból elfogni a táplálékszerzés során, az év többi szakában nem foglalkoztak a cinegék és mások a bagollyal, hisz az nem jelentett rájuk nézve különösebb veszélyt.

A zaklatás abban nyilvánul meg, hogy ilyenkor a madarak a megcélzott állat (általában ragadozó) közelébe repülnek, majd ott repkednek ide-oda a ragadozó mellett, és jellegzetes szárny- és faroktolltartással, valamint hangos figyelmeztető hangok kiadásával „csúfolják”.

A kutatók a törpekuvik hangjának felvételét közel 700 alkalommal lejátszották az énekesmadaraknak sok száz különböző helyszínen, egy póznára elhelyezett hangszóróról. A hang lejátszása előtt összeszámlálták hány énekesmadár volt 50 méteres körzetben, majd megfigyelték azok hangadását és viselkedését.

A tapasztaltak alapján a nyári-őszi esetek közel negyedében nekikészültek az énekesek a „bagoly” megtámadásának, ilyenkor csoportosan kb. 5 méterre megközelítették a póznát, ahol a hangszóró volt. Ezzel szemben télen, amikor kisemlősökre vadászik a törpekuvik, csak 1 százalék volt az ellene irányuló zaklatás aránya, az éves átlag 8,1 százalék volt. Minél több volt a madár a hangszóró közelében, annál nagyobb esélye volt annak, hogy zaklatásba kezdjenek, ennek az lehet az oka, hogy így egy madárra kisebb eséllyel támad a kuvik. Az alábbi videóban egy szalagos bagoly (Strix varia) a zaklatás célpontja, jól hallhatjuk a kismadarak kiabálását és időnkénti átrepülésük is megfigyelhető a bagoly közelében.

24 énekesmadárfaj tagjai álltak össze a bagoly ellen, ezek közt a leggyakoribbak a cinegefélék, a csuszkák, ökörszemek, és téli sármánypintyek, vagyis a kisebb termetű énekesek voltak. A nagyobbak, mint a szajkók vagy a rigók, ritkábban álltak szövetségbe, a kutatók szerint azért, mert ők ritkábban is esnek áldozatul a törpekuviknak.

A tapasztalt madarászoknak ez a viselkedés bizonyára nem újdonság, hisz számtalan esetben tapasztalható, hogy a kisebb madarak efféle zaklatással igyekeznek elűzni egy ragadozót, nem feltétlenül másik madárfajt, hanem akár macskát is.