Ritkán látott madár a batla

Életem első batláját (Plagadis falcinellus) a Hortobágy kiváló ismerőjével, Dr. Kovács Gáborral láttam. Aztán teltek múltak az esztendők, de batla megfigyeléseim száma sehogy nem akart növekedni.

Idehaza ritka madárfaj, így nem is csoda, hogy sokáig nem találkoztam vele, aztán megtört a jég: a Kis-Balaton mocsaras részén egy nagy csapatra bukkantam, de emlékezetes találkozás volt a dinnyési megfigyelés is.
A batla népi elnevezései nagy mosolyt csalnak az ember arcára: saska, pulykasneff, zsidómadár. Piciny vízi rovarokkal, iszapban előforduló férgekkel, kagylókkal, csigákkal, halakkal, kétéltűekkel és növényi részekkel táplálkozik. Telelőhelyéről április vége felé érkezik, és ősszel, szeptemberben távozik afrikai szállására. Európában, a legnagyobb számban a Volga-deltában fészkel. Telepes fészkelő, leggyakrabban más gémfélékkel alkot közös fészektelepet: a bakcsóval, szürke gémmel és selyemgémmel. Fészkelő helye a nádasok belsejében lelhető fel, avas nádon.

Vékony ágacskákból fűzfákra is épít fészket. A fészekalja 4-5 egyszínű sötétkék tojásból áll, a két szülő felváltva kotlik 21 napig. Körülbelül ennyi ideig vannak a fiókák a fészekben. Évente csak egyszer költ, ám ha ez meghiúsul, pótköltésbe kezd.
Sötét színű, lehajló csőrű gázlómadár. Az öregek tollazata nyáron élénk bíbor csillogású, távolról feketének tűnő. A fej, a nyak, a hát és a has továbbá a szárnyfedők sötétek, vörös fényű barnák. A tollazat többi része sötétzöld, mely vörösen csillog, csodás külsőt kölcsönözve az amúgy is groteszk megjelenésű madárnak.
Hazánkban, a legnagyobb számban az ezerkilencszázhúszas években költött a Kis-Balatonnál, ahol közel ezer pár fészkelt. Napjaikra inkább kóborló példányai láthatóak idehaza, főképp tavasszal.
Fokozottan védett madárfaj a természetvédelmi értéke 500 000 forint.