Ultraibolyában csalnak az orchideák

A virágok azt a célt szolgálják, hogy a beporzókat magukhoz csábítva, édes jutalom – nektár – ellenében elvégeztessék velük a szaporodáshoz szükséges teendőket. Az orchideák egy része azonban nem termel nektárt, tehát a megtévesztett rovarok a munka elvégzése után nem kapnak jutalmat.

Talán a legismertebb ilyen orchideák hazai körben a bangók, amelyek egyes rovarok nőstényeit utánzó alakjukkal a hím rovart párzás ígéretével kecsegtetve végeztetik el a beporzás kényes műveletét.

Ausztráliában egész más módszert „talált ki” egy ott élő orchidea: ultraibolya mintázatával veri át azt a vadméhet (Trichocolletes), amely a beporzását elvégzi, a méh ugyanis egész egyszerűen azt hiszi, egy másik, nektárt bőven adó virággal van dolga.
A pillangósvirágúak közé tartozó Daviesia virágai kissé eltérő színűek, mint a vicces szamárfüleket viselő orchidea (Diuris brumalis) virága, ám a méhek más színeket látnak, és ebben az UV is benne van. Ausztrál kutatók ezt a tulajdonságot vizsgálták az Ecology & Evolution folyóiratban ismertetett munkájuk során. Az orchideáról ismert volt, hogy ugyanaz a méh a beporzója, mint a pillangósnak, és bár az orchidea virágának belső része (a szamárfül nélküli része) alakjában is a pillangós virágját idézi, a méh számára a kiugró UV mintázat teszi extrán csábítóvá.

A kutatók terepi kísérleteket végeztek, az orchidea és az utánzott növények vizsgálatával együtt. Egyrészt pontosan megmérték minden virág UV-visszaverését, felvázolva annak méhek által látható színét, másrészt megvizsgálták, mely orchideákat látogatta meg a beporzó méhfaj. ( A virágból, amelyben járt a méh, hiányoztak a pollent tartalmazó csomagocskák, ezek ugyanis rátapadnak a látogató méh testére.)

Érdekes dolgok derültek ki. Egyrészt azok az orchideák, amelyek fizikailag közel (1-2 méterre) nőttek az általuk utánzott pillangóshoz, kevesebb beporzót tudtak magukhoz csalni, mint az ezektől távolabb élők. A legtöbb orchideavirág akkor termékenyült meg, ha kb. 8 méterre nőtt az orchidea és az általa utánzott pillangós egymástól.

Kiderült, hogy ennek a 8 méteres távolságnak a méhek látása miatt van jelentősége: ha egymáshoz közel lát két színes objektumot a méh, képes azokat egymással azonnal összehasonlítani. Ha viszont kissé nagyobb a távolság, akkor egy idő eltelik a két szín észlelése közt, és időközben a méh egész egyszerűen elfelejti, pontosan milyen is volt, amit elsőként látott. A méhek mentségére szolgál, hogy a mi agyunk se túl jó ebben, vagyis mi se tudunk színeket jól összehasonlítani, ha egymás után, s nem egyszerre látjuk őket. A csaló orchidea tehát voltaképpen ezt az agyi színfeldolgozási hiányosságot használja ki, amikor átveti a méhet. A „szamárfüleken” viselt erőteljes UV-visszaverő árnyalattal az orchidea ráadásul meg is toldja a méh számára csábító színeket, kiemeli azok nagyságát, ezzel extra csábítóan hat az átvert beporzójára.