Bajuszkáik segítik a denevért a lebegésben

A Dartmouth Egyetem kutatói vizsgálták meg egy nektárevő denevér viselkedését falatozás közben egy speciálisan a kutatáshoz készült, a valódi virágot élethűen utánzó itatóból. A Glossophaga soricina nevű, latin-amerikai denevérfaj a világ leggyorsabb anyagcseréjű emlősállatai közt van, és evés közben nagyon ügyesen lebeg, s manőverez a virágok körül. A kutatók nagy sebességű, infravörös videókamerákkal rögzítették az állatka mozgását, amint az leereszkedett a „virágra”, körbevizsgálta orrocskájával, majd nyelvét a nektár felé nyújtva inni kezdett. Egy-egy ilyen táplálkozási szakasz 0,5-1 másodperces volt csupán.

A kísérletek során néhány állatka egyébként látványos méretű bajszából (lásd :a nyitóképünk) lecsippentettek, s a felvételek feltárták, hogy ezek sokkal lassabbak és ügyetlenebbek voltak a virág előtti lebegésben, s kevésbé pontosan tudták becélozni a virágban a nektárt is. (Ezeket az állatkákat akkor engedték csak vissza a dzsungelbe, amikor a bajuszkáik pár nappal később újra elérték teljes hosszúságukat.)

„A bajusznyírástól nem csökkent a denevér táplálkozási képessége, pusztán a kecsességét veszítette így el. Ha tornászok lettek volna, akkor 9,8 pont helyett csak 8,5 pontot kaptak volna” – magyarázta Eran Amichai, a kutatás vezetője.

A nektárevő denevérek viszonylag hosszú bajuszkáinak szerepe a repülés irányításában újabb bizonyíték a virágok és a rajtuk táplálkozók közti közös evolúcióra (a denevér nemcsak eszik, hanem beporzóként is fontos szerepe van a virágoknál). Míg a többi denevérnek aprócska, rendezetlen bajuszkái vannak csupán, a nektárevőké hosszabb, és meghatározott szögben áll az állatka arcán. Az evolúció során legalább kétszer kialakult ez, a hosszú nyelvükkel és megnyúlt arcukkal a virágok belső szerkezetét érzékelve, jutnak el a denevérek a megfelelő nektárforráshoz. Emellett a virágok azzal, hogy hosszúkás, csőszerű szerkezetet vettek fel, azt biztosították, hogy nagyobb felületen ér hozzájuk a denevér, s ezzel több pollen ragad rá, vagyis hatékonyabbá tették a beporzást.

„Mi emberek különleges állatok vagyunk, szinte kizárólag a látásunkra támaszkodva érzékeljük a világot, némi hallással kiegészülten. Ennek hatására más állatok viselkedését is erre alapozva magyarázzuk, s gyakran teljesen félreértelmezzük mit és miért tesznek” – tette hozzá Amichai. „Azzal, ha megértjük az állati érzékszervek működését, könnyebben látjuk a világot is az ő szemükön át, megértjük a viselkedésüket, felismerjük a szükségleteiket s a rájuk váró kihívásokat is.”