Barna széncinege és más színeltérések a madarakban

Talán sokan emlékeznek még arra a madáretetőre, amelyet a Miskolci Egyetemen formatervező hallgatók készítettek, és igen látványos berendezésekkel várta az élelemért érkező tollasokat. Nos, mi sem bizonyítja jobban, hogy az egyetem valóban madárbarát intézmény, mint az, hogy ismét egy érdekességgel jelentkezett Dr. Varga Attila Károly, ezúttal egy különleges színvilágú széncinegét mutatott be nekünk, a madárkáról fotók és videók is készültek.

„A képfeldolgozás című kurzusom gyakorlati óráihoz évek óta készítek fotókat a Miskolci Egyetem parkjában, télen leginkább az Egyetemváros számos pontján elhelyezett madáretetők környékén. A madarak fotózása közben tűnt fel egy olyan széncinege, mely tollazatának számos része festékhiányos, világosabb a megszokottnál. A fekete például teljes mértékben hiányzik, helyette barna szín figyelhető meg, a kismadár tollazatában ez a legsötétebb szín.”

Számos olyan elváltozás van a madarakon, amely a normál színezettől való valamilyen fokú eltérést eredményez, ezek egy része a melanin nevű pigment kapcsán alakul ki. Érdemes azt is tudni, hogy melaninból két típus termelődik: a feketés-barnás eumelanin, és a vöröses feomelanin (ez utóbbitól válik egyes emberek haja vörössé). Maguknak az eltéréseknek négyféle típusuk van: a melanintermelő sejtek hibájából, a melanin előállításának hibájából és a melanin tollakba épülésének hibájából adódóan, illetve a melanin konkrét típusának eltéréséből.

A legismertebb eltérés az albinizmus, amikor a madarak tollából egy enzimhiány miatt teljesen hiányzik a pigment, de ekkor még a szemükből és más testrészeikből is. Ez azonban a vadon élő madaraknál valószínű nem létezhet, mivel az albinizmus rendkívül rossz látással is együtt jár, így ezek az állatok nem maradnának életben.

Van azonban a „gyengített” forma, amelynek neve ino (az albínó szó végződése alapján), ekkor még képes a madár melanint termelni, ám ez a melanin nem sötét, így ennek hatására a madár fehér vagy egész halvány drapp is lehet. Ebben az esetben az állat szeme piros, ám jól működik, egy ilyen madár képes a vadonban fennmaradni, vadászni is. Valószínű, hogy amely madarakat albínónak tartunk, azok mind ino típusúak. Ebbe a típusba tartoznak a kanadai Vancouver-sziget híres fehér hollói is, amelyek fiatalon még krémszínűek, és fokozatosan fakulnak hófehérré.

Ebbe az eltéréstípusba tartozik az, amelynek hatására a fekete barnává válik, ilyenkor ugyan termel az állat melanint, ám a melaninszintézis hibája miatt a molekula nem teljes, így ez gyakorlatilag szintén az albinizmus egy speciális esete. Ennek a neve barna, és ez a típusú eltérés alakult ki a miskolci széncinegében, valószínűleg ez az eltérés lehet a leggyakoribb a madarak körében.

Ha azonban a madár szeme nem válik pirossá, akkor nem albinizmusról, hanem leucizmusról van szó, ez esetben a tollazat se feltétlenül teljesen fehér, e kategóriába tartoznak a viszonylag gyakran látott „fehér pettyes” feketerigók. Ez a pigmentet termelő sejtek (részleges) hiányából adódik. E fehér mintázat az állat egész életén át egyforma marad, a vedlések nem befolyásolják.

Előfordul, hogy szürkéssé, majd később fehérré válik a madár ott, ahol feketének kellett volna lennie, ez is a pigmentet (melanint) termelő sejtek hiányából következik, ám ez esetben nem foltokban, hanem mindenütt, és progresszíven hiányzik e sejttípus. E színeltérés neve progresszív szürkülés, és amint az elnevezés sugallja, ez a madár élete során egyre hangsúlyosabbá válik, vagyis a madár idősebb korában szürkébb, mint fiatalon, ám ez az eltérés nem örökletes. Előrehaladott állapotban a leucizmustól csak úgy lehet megkülönböztetni, ha ismerjük az adott madáregyed élettörténetét, hisz csak így derül ki a változás.

Vannak a pigmentek megfelelő helyre jutásában bekövetkező mutációk, ekkor általában szürkés árnyalatú lesz a madár ott, ahol egyébként fekete volna, illetve drapp ott, ahol barna, de a csőre és a lábai megtartják eredeti színüket. Ezen elváltozás neve hígulás, és ilyenkor a melanin kis csomókban rakódik ki a tollakban, nem egyenletesen.

Több állatra is jellemző az úgynevezett eritrizmus, amelynek során a vörös színek dominálnak az állaton, így lesz a barna sáskából rózsaszínű, vagy a drapp nyúlból vörös. Ilyen a flavizmus is, amikor a sárga árnyalata válik kiemeltté az állatka tollán, e két szín-aberráció azonban a madarak körében jóval ritkább, mint az előbb részletezettek. Ezekben az esetekben a karotinoid pigmenteknél van eltérés, a melanin megfelelően képződik.