A medvés lány

Huszonhárom éve dolgozik a Nyíregyházi Állatparkban, s bár nevét és arcát legtöbben szóvivői munkája miatt ismerik, azt már jóval kevesebben tudják, hogy ő az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetség (EAZA) medve oktatási programjának a koordinátora, és az ő nevéhez fűződik a Nemzetközi Medvenap is.

Révészné Petró Zsuzsával a munkáról, medvékről, utazásról és az állatkertek megváltozott szerepéről beszélgettünk.
Munkahelye, a Nyíregyházi Állatpark a várostól 5 kilométerre, a sóstói üdülőövezetben terül el, ahol strandfürdő, csónakázó tó és falumúzeum nyújt kikapcsolódást az idelátogatóknak. A 35 hektáros tölgyerdő mélyén természeteshez közeli társas kifutókban láthatóak a földrészenként csoportosított állatok, segítségükkel tökéletesen körbejárhatjuk a Földet.
A park népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy 2015-ben és 2018-ban és 2021-ben az évi 500 000 vendég alatti kategóriában elnyerte az Európa legjobb állatkertje címet. Nem véletlen hát, hogy Magyarország leglátogatottabb vidéki turisztikai látványossága, ahová az ország minden részéről, és határainkon túlról is érkeznek a vendégek.
Kezdjük az elején! A Nyíregyházi Egyetem biológia tanári és könyvtárszak elvégzése után, 2000 nyarán csöppentél a Nyíregyházi Állatpark életébe, ahol épp nyári táboroztatás és zoopedagógia események zajlottak. Eredetileg egy hétre érkeztél, amiből 23 év lett. Mindig is tudtad, hogy ez lesz a hivatásod?
Egyáltalán nem, pedig most visszatekintve annyira egyértelmű. Olyan kamasz voltam, aki egyszerűen nem tudta, hogy mit akar. Cegléden, ahol a gyermekkoromat töltöttem, mindig voltak állataink, aranyhörcsög, tengerimalac, hullámos papagáj, gőte, karmosbéka, kutya sőt, az iskola után mentem segíteni egy állatkereskedésbe is. Nekem ez annyira természetes volt, hogy fel sem tűnt, hogy a szabadidőm nagy részét állatok közt töltöm. Nem csak minden két és négylábút összeszedtem és gondoztam, de skicceket készítettem és naplót is írtam róluk.
Ám a gimnáziumban annyira nagy hatással volt rám a magyar tanárom, Mészáros Ágnes tanárnő, annyira imádtam az irodalmat, hogy reál tantárgyak helyett magyar szakra jelentkeztem Szegedre. Hála a jó égnek egy ponttal lemaradtam. Egyetlen olyan intézmény volt az országban, ahol biológia tanári és könyvtárszakot is hirdettek, ez pedig a Nyíregyházi Főiskola. Amikor megszereztem a diplomát, és letelt az a bizonyos nyári tábor is, felfigyelt rám az igazgató, Gajdos László, aki abban az évben munkát is ajánlott, a tengeri akvarisztika részlegen helyezett el gondozóként, de az oktatási tevékenységben, sőt, az állatok takarmányozásában is részt vettem.
Aztán később úgy, ahogy az Állatpark, én magam is fejlődtem évről-évre, és egyre komolyabb terepet kaptam. A munka mellett pedig levelező szakon a Debreceni Egyetem környezetvédelmi ökológia szakát is elvégeztem.
Gondolom, sokat jelent, hogy a szamárlétrát végig kellett járnod, mert a gondozók pont emiatt tisztelnek. Híresen összetartó „család” vagytok. Kinek köszönhető, hogy ez így alakult?
Egyértelműen az igazgató úrnak! Elképesztő képessége van kiválasztani a megfelelő embert a megfelelő pozícióra, és arra is megtanított minket, hogy ennyi erős jellem, hogyan legyen képes együtt dolgozni egyetlen cél érdekében. Igazi második otthon, második család az itt dolgozó csapat s ahogy igazgató úr is szokta mondani, itt mindenki egy kicsit őrült.
Van olyan fókatréner, aki hat éves korában nálam tanult a zoo-suliban, de annak ellenére, hogy pszichológia diplomát szerzett, köztünk találta meg a helyét.
Száznegyven ember dolgozik az állatkertben, akik nagyon komoly szakértelemmel rendelkeznek, valódi „Team”-ként közös célokért dolgoznak. Gajdos László rengeteg lehetőséget adott, hogy minden csapattag fejlessze magát. Ráadásul nekem hatalmas tudással rendelkező mentoraim/kollégáim vannak, olyan, mint például Lukácsné Benke Julianna, aki takarmányozással foglalkozik. Egy csettintéssel üzemelteti az egész parkot, fejből tudja, hogy ötezer állat táplálásához pontosan mit kell beszerezni. Csergő Árpádot, a park fő állatgondozóját pedig csak suttogóként emlegetjük. Természetesen rengeteg embert fel tudnék még sorolni, de legbüszkébb parkunk igazgatóhelyettesére vagyok, ugyanis Dr. Papp Endrét választották meg az Európai Állatkertek és Akváriumok elnökének 2022-ben, ami a szakma csúcsát jelenti.
20 éve lettél az állatkert szóvivője, 2016-ban a Szavak Embere díjat is megnyerted. Ám azt kevesen tudják, hogy a híres zoológus, Gerald Durrell állatkertjében, Jersey-ben is jártál, a miniegyetemen tanulhattál. Mivel jöttél onnan haza?
Az Állatparknak köszönhetően számtalan konferencián és továbbképzésen vehettem részt, így jutottam el Jersey-be. Az élőhelyen kívüli fajmegőrzésről oktattak, és arról, hogy miért is fontosak napjaink állatkertjei. Életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt ez, itt értettem meg, hogy milyen hatalmas szerepe van az állatkerti oktatásnak az ismeretterjesztésben, és abban, hogy az ide látogatók világképét alakítsuk. Míg az állatkerteknek korábban csupán a szórakoztatás volt a célja, napjainkban az oktatás-kutatás és fajmegőrzés a fő feladat.
Évente 500 000 ember keresi fel a Nyíregyházi Zoo-t, azt szeretnénk, hogy ezek a látogatók minél több információval induljanak haza a nap végén, hiszen az itt élő állatok nagykövetei a vadon élő társaiknak.
Emellett az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA: European Association of Zoos and Aquaria) tagjaként részt veszünk több mint 100 fajmegmentési, tenyésztési programban, nagy sikerrel szaporodik az afrikai elefánt, a kihalás szélére sodródott bali seregély, a szibériai tigris vagy az indiai orrszarvú. A Föld legnagyobb erszényes állata a vörös óriáskenguru európai törzskönyvi programjának koordinátora pedig nyíregyházi.

Titulusod szerint a Nyíregyházi Állatpark oktatási és közönségkapcsolatok osztályvezetője vagy, de emellett az EAZA Bear TAG oktatási vezetőjeként és az IUCN captive bear expert team oktatójaként is tevékenykedsz. Hogyan és miért lettél Te a medvék szóvivője?
Az EAZA-t 1992-ben alapították azzal a céllal, hogy az európai állatkertek és akváriumok közösségén belül segítse az együttműködést az oktatás, a kutatás és a természetmegőrzés területén. Olyan szakmai szövetség ez, amelynek az a célja, hogy a természet csodáit a látogató közönség számára megmutassa. Egyik nagyon fontos missziója a tenyészprogram, amelynek sikeressége érdekében ún. Taxon Tanácsadó Csoportok vagyis TAG-ek (Taxon Advisory Group) alakultak. Az EAZA tagintézmények taxononként munkacsoportokat alakítanak ki az állatkertekben és akváriumokban bemutatott fajok tartástechnológiájának menedzselésére.
Az egyes TAG-ek egy-egy rendszertani egységbe tartozó állatcsoport(ok)ra fókuszálnak, így beszélhetünk pl. Macskaféle vagy épp a Medveféle TAG-ről. Az, hogy pont én lettem a EAZA Bear TAG oktatási vezetője, teljesen véletlenül jött, korábban én inkább elefánt- és orrszarvúimádó voltam.
Aztán az egyik nemzetközi konferencián találkoztam a Rhenen Zoo-ban dolgozó Jose Kokkal, aki ma már az EAZA Bear TAG vezetője. Épp tettem egy hangos megjegyzést az egyik előadás után, mire ő hátrapördült, hogy megnézze, vajon ki ez a magyar lány?
Elhívott kávézni, ahol elmondta, hogy azon gondolkozik már jó ideje, hogy a sarkvidéki állatokat hogyan kellene bevonni az EAZA kétévenként cserélődő kampányainak egyikében. Arra gondolt, mi lenne, ha kidolgoznánk a Pole to pole vagyis a Sarkoktól sarokig kampányt. Mondtam neki, hogy jó, de nekem fürödni kell erre egyet!
Persze ez azóta szlogenné vált, ma már minden munkatársam tudja, hogy nekem a fürdőkádban ugranak be a legjobb ötletek.

Így született meg az a jin és jang logó, ami egy jegesmedvét és egy pingvint ábrázol. Nagy Anna Mária megrajzolta, utána pedig Soós Noémi kolléganőm készítette el digitálisan. Ezt használják világszerte a kampányban. Ennek sikerén felbuzdulva aztán megkértek még egy segítségre, akkor a Pull the plug vagyis a Húzd ki a dugót kampány során. Így váltam az EAZA ingyenes és önkéntes oktatójává a sarkvidéki kampányban, főleg grafikai elemek tekintetében.
A medvék pedig akkor jöttek az életembe, amikor megszületett a kisfiam. Egy dolog nagyon-nagyon zavart, hogy ebben a témában nem akadt egy alapos gyerekkönyv a kezembe. Eldöntöttem, hogy majd megírom én ezt a hiánypótló mesekönyvet, hogy ha már medvékről van szó, mindenképpen hiteles információink legyenek.

Hogyan készült a könyv, mi tartalmaz?
Mikor körvonalazódott a kisgyermekeknek íródó macis sztori, megkerestem a Nyíregyházi Főiskolán Tóthné dr. Szűcs Éva pedagógiát is oktató adjunktust azzal, hogy mit javasol, milyen stílusú legyen a kötet, milyen betűtípust használjunk, hiszen arra is figyelnem kellett hogy egy nagycsoportos óvodás vagy egy kisiskolás élvezettel hallgassa, olvassa a történetet.
Rengeteg munkám volt benne – rengeteg fürdőkádas időszak -, de amikor egy óvodás csoport váratlanul lehívott az irodámból és elkezdték nekem felsorolni a különböző medvefajokat, és tudtak minden információt, akkor, nem szégyellem, elsírtam magam.
Ez egy olyan oktatási anyag, amihez segédanyag és kvíz is készült. A nyomtatott forma mellett, ingyenesen elérhető YouTube-on diafilm formájában is magyarul és angolul, hiszen nagyon fontosnak tartom, hogy ne pénzkérdés legyen a tudás megszerzése.

A könyvet természetesen bemutattam az EAZA Bear Tag csapatának.
Az egyik Bear Tag-es tanácskozáson ötleteltünk, hogyan is lehetne még népszerűbbé tenni a medveféléket és közösen kiötlöttük, hogy legyen egy mindig azonos időpontban tartandó jeles nap, amit minden medvetartó állatkert megünnepelhet. Így megkértek a kollégák, szervezzem meg a Happy Bears’ Day-t. Ennek már 4 esztendeje.
Ma már rendkívül népszerű ez a nemzetközi rendezvény, rengeteg zoo csatlakozik hozzá Európában sőt Ázsiában is, de azt nagyon kevesen tudják, hogy egy magyar lány áll mögötte.
Kettős célja van az emléknapnak, oktatás – hiszen a 8 csodás medvefaj közül általában csak a jegesmedve, a barnamedve vagy az óriáspanda ismert -, másrészt pedig adománygyűjtés, mellyel medvementőhelyeket lehet támogatni.

Hol tart most a Beart Tag oktatási programja?
A covid előtt rengeteg nemzetközi konferencián vehettem részt. Hívtak az Emirátusokba és Skóciába is előadni. Egyre több emberhez eljutott a munkám híre, ennek megfelelően egyre több segítséget kértek a különböző Állatkertek az oktatási anyagaik megvalósításához Európán kívül is.
Az egyik konferencián ismertem meg Nishith Dharaiya-t, aki egy indiai állatvédő csapatnak WCB Research Foundation a jeles tagja. Arra kért, hogy az ajakosmedvék védelmében segítsünk nekik tájékoztatni a helyeiket, mert rengeteg baleset történt az utóbbi években. Azt tudni kell, hogy az ajakos medve a legagresszívabb medvefaj, játszi könnyedséggel megöl akár egy embert is ha fenyegetve érzi magát, ezért létfontosságú volt a faj védelme érdekében, hogy tájékoztassuk a medve élőhelyén élő lakosságot, milyen magatartással lehet a konfliktust elkerülni.

Nishék szereztek szponzort egy európai állatkerttől a szórólapok nyomtatására, minket pedig a grafikák elkészítésére kértek fel.
Olyan, mindenki számára könnyen értelmezhető grafikákat terveztünk, mint a Ne ülj le a mahua fa alá, mert az a kedvence a medvének! vagy Ne guggolj le az erdőben, hogy a szükséged végezd!
Az angol és hindi nyelven elkészült szórólap igen hatásosnak bizonyult s ezek után az IUCN fogságban tartott medvékkel foglalkozó csapatának vezetői, Lydia Költer és Nicola Field azzal kerestek meg, hogy kell egy oktatási motor a csapatba.
Szívügyem a medvék védelme, ami ma már magában foglalja az ember-állat konfliktus kezelését, mint elsődleges problémát. Nem kell messzire mennünk, hisz tudjuk, látjuk, a barna medvék nagyon komoly problémákat okoznak a környező országokban. Az általunk készített oktatási anyaggal azt próbáljuk meg demonstrálni, hogyan viselkedjünk, ha az urbanizáció hatására megjelennek a medvék az ember lakta területeken.
De az oktató munkának ezzel még nincs vége, most épp az EAZA Bear Educational Guideline-on dolgozunk egy nemzetközi csapattal, amit minden ország, a kulturális és nyelvi különbözőségeik ellenére is, tökéletesen tud majd használni, ennek képanyagát Bányácskai Eliza készíti.
Rengeteg utazás és tapasztalat van mögötted? Van még álomprojekted?
Nagyon szeretnék elmenni az ausztrál alapítású Free the Bears csapatához Ázsia valamelyik országába. Ezek tipikusan azok a mentőközpontok, ahol a medveepe kereslet miatt sínylődő állatokat rehabilitálják. Az ázsiai hagyományos orvoslás egyik alapkelléke ugyanis a medve epe, amit kegyetlen módon, naponta egyszer vagy kétszer csapolnak le az epehólyagba helyezett katéter vagy fecskendő segítségével. Nagyon jó lenne megnézni azt, hogy mi lesz a kiszabadított medvékkel, hogyan lehet őket visszavadítani.
Természetesen van már beteljesült álmom is, láthattam 4000 méter magasan Ecuadorban andoki medvéket. Életem egyik legkülönlegesebb pillanata volt mikor lencsevégre kaphattam őket.
Ezeket az élményeket aztán itthon továbbadom. Büszkén mondhatom, hogy a kisfiam vevő erre, tartott már ő is medve napot az iskolájában.