Az aranybányászat Amerika legnagyobb fecskéit is fenyegeti

Amerika legnagyobb termetű fecskéje, a 20 centi hosszú, 40 centis szárnyfesztávolságú (ez kb. a mi fenyőrigónk mérete) északi bíborfecske állománya az elmúlt 5 évtizedben évente kb. 1 százalékkal csökken. A madárfaj költőterülete Kanadától az USA déli államaiig terjed, télre azonban Dél-Amerikába vonul, a téli időszakban itt vedlik, majd új tollruhában kel útra ismét az északi költőhelyére. Sao Paoloban (Brazília) állt neki vizsgálni egy kutató, hogy vajon mi okozhatja a madárfaj hanyatlását.

A kutatást azonban a világjárvány félbeszakította volna, ha nincs a kollégák közti nemzetközi együttműködés, és a civil kutatók segítsége. Az USA-ban élő szakemberek segítették ki brazil kollégájukat azzal, hogy a lakosság által begyűjtött és nekik elküldött fecske-farktollakat (ezek a dél-amerikai körülmények lenyomatát viselték az összetételükön) bevizsgálták. Az eredmények az Environmental Pollution szakfolyóiratban láttak napvilágot.

Talán meg se lepődik az ember azon, hogy összefüggést találtak a fecskék tollának higanytartalma és a madarak termete közt. A magasabb higanytartalom, amely a dél-amerikai tartózkodás során épül be a madár szervezetébe, azzal jár együtt, hogy a fecske testének csökken a zsírtartalma. Ennek pedig az a következménye, hogy egyre kevesebben képesek sikeresen megtenni a hosszú vándorutakat.

A higany természetes formában is előfordul, lemosódik az Andok kőzeteiből, ám ez igen kis mennyiség. Azonban az aranybányászat (főként a környezetre mit sem adó illegális formája) során hatalmas mennyiségben a környezetbe jutó higany halmozódik fel, a baktériumok metilhigannyá alakítják, ez pedig már biológiailag igen aktív vegyület. A levegőbe jutó higanygőz a növényekbe is beépül, ezáltal pedig a növényevők szervezetébe is. Az élőlényekbe jutva tovább nő a koncentrációja, ahogy a táplálkozási láncban felfelé haladunk. Ez azt is jelenti, hogy a ragadozók, rovarevők (mint a fecske) szervezetében különösen sok tud felhalmozódni belőle.

Amazónia sem mentes a vízerőművektől, s így a duzzasztógátaktól sem, ez pedig ismét egy halmozódási pontot jelent a higany számára, mivel így még inkább csökken a víz sodrása, s még inkább helyben marad a szennyező anyag. A duzzasztott vizekbe befolyóhoz képest 92 százalékkal magasabb a kifolyó víz higanytartalma, a mérések szerint.

Az Amazónia területéről Észak-Amerikába vándorolt bíborfecskék tollainak higanytartalma nagyon hasonló volt függetlenül attól, hogy az USA-n vagy Kanadán belül hol vizsgálták meg őket. Egyértelmű kapcsolat volt a higanykoncentráció és a madarak testtömege, zsírtartalékai közt, és a higany csak egy a számos, a madarak életfunkcióit valamilyen módon befolyásoló tényezők közül.

Talán érdemes volna az európai fecskéket is megvizsgálni e kérdésben, mivel illegális aranybányászat Afrikában is van bőven, jó lenne kideríteni, fennállhat-e hasonló összefüggés az európai fecskeállomány csökkenésével.