Ráktemető 4000 méter mélységben a tenger alatt

A Pleuroncodes planipes nevű gyönyörű vörös színű, csoportosan élő rák a pusztulását követően e partra mosódó tetemek révén jól ismert, ám azt nem ismerték eddig a szakemberek, hogy mi történik azokkal, amelyek nem mosódnak ki a partokra. Néhány éve azonban egy mélytengeri robotjármű olyan felvételeket készített, amelyen a rákok tetemeit 4000 méteres mélységben lehetett felfedezni, ezekről az Ecology folyóiratban számoltak be a szakemberek. A terület több mint 1500 kilométerre volt a rákok ívásának helyszínéül szolgáló észak-amerikai partoktól, és hektáronként több mint ezer ráktetem hevert a fenéken. Nem világos, mi módon kerülhettek a természetes élőhelyüktől ekkora távolságra – a tengeráramlattal több mint egy évig tartott volna a sodródásuk.

A tetemek meglepően jó állapotban voltak – elsőre élőknek hitték őket az automata merülő jármű videóközvetítését figyelő tudósok – a színük is alig fakult valamit, s a végtagjaik is megvoltak. A kutatók szerint nagyon gyorsan süllyedhettek le a fenékre, s feltehetően emiatt nem falták fel őket a teljes 4 kilométeres vízoszlopban bőven előforduló állatok. Minden lefelé hulló szerves anyagot fel szoktak falni a medúzák, vagy a lebegő zsákállatok, azonban mind a tetemek állapota, mind a mellőlük is hiányzó dögevők azt sugallták, frissen hullhattak a mélységbe. E rákok igencsak fontos részei a tengeri táplálékláncnak, hasonlónak lehet őket tekinteni, mint az olyan, rajokban élő kis halakat, mint pl. a szardínia. Rengeteg tengeri gerinces számára ők a fő eleség, ők maguk pedig a tápanyagban gazdag, hideg tengervíz-feláramlások fitoplanktonjával (gyakorlatilag algákkal) táplálkoznak.

A feltételezések szerint azzal függhet össze a tetemek érintetlensége, hogy elképesztően nagy mennyiségről, sok millió állatkáról van szó. Ennyi eleséggel egész egyszerűen nem bírhatott el még a mélységekben élő dögevő társaság. A számítások szerint annyi tápanyagot jelentett ez az egyetlen pusztulási esemény, amit másfél év alatt kaphatna meg az érintett terület!

A talált tetemek mérete alapján fiatal, még nem kifejlett egyedek hatalmas csoportja találkozott a végzetével. Az ilyen nagy mélységek lakói szinte kizárólag a sekélyebb vizekből lepotyogó törmelék és a hasonló tetemek segítségével tudnak életben maradni. A hasonló tömeges pusztulások terített asztalként táplálják ezeket a mélybeli lakókat, kérdés persze, hogy vajon mennyire lehetnek gyakoriak az efféle események. Ha abból indulnak ki, hogy a partokra néhány évente hatalmas tömegekben mosódnak ki e rákocskák, akkor könnyen elképzelhető, hogy a mélységek is gyakori helyszínei lehetnek az efféle tömeges pusztulásnak.

A kutatók szerint emiatt is fontosak az automata merülő járművekkel végzett felmérések. Sajnos ezek a kutatások elképesztően sokba kerülnek, és nagyon nehéz az anyagi fedezetet megtalálni, így arra se volt lehetőség, hogy később visszatérjenek megnézni, mi történhetett az eltelt idő alatt a tetemekkel. Azonban a mélytengeri bányászati tervek miatt minden ilyen, a tengerek élővilágát érintő eseményt fontos lenne mielőbb megismerni.