A mélytengeri élővilág szabadulóművésze

A 200-700 méteres, félhomályba vesző mélységek lakója, a Colobonema sericeum nevű medúza, bár ő maga nem nő 5 centisnél nagyobbra (ez a tapogatói nélkül értendő, vagyis a harang átmérője), e táplálékban nem épp gazdag régióban ínyencfalatnak számít más állatok számára. Ahhoz, hogy ezt a sorsot elkerülje, különös stratégiát alkalmaz: egyrészt képes villámgyorsan kilőni magát, másrészt pedig eldobál néhányat a rá jellemző 32 tapogatóból. Az állatot a Monterey Bay Aquarium Kutatóintézet (MBARI) mutatta be.

A medúzák csalánozók, a tapogatóikon vannak csalánsejtjeik, amelyekkel vadásznak saját zsákmányaikra, a Colobonema apróbb halakat, rákocskákat, illetve más medúzaféléket fog saját eleségeként. E csalánsejtek azonban őt magát kellemetlen táplálékká teszik!

Élőhelyén nincs hova bújni, víz van alul, víz van felül, s mindenhol, amerre a szem ellát. A medúza tapogatói, ha fény esik rájuk, kékes színben ragyognak, bár maguk nem bocsátanak ki fényt, erre csak a medúza harangja (vagyis teste) képes. A Colobonema hirtelen kékes fényfelvillanásokkal reagál a veszélyre, feltehetőleg a látásra támaszkodó ragadozóinak elriasztására szolgál.

E faj az egyik leggyorsabban úszó medúza, ezek az állatok a sugárhajtás állati formáját alkalmazzák, a testük belsejébe szippantott vizet egy mozdulattal kipréselve magukból képesek előrejutni. A faj azonban nemcsak ebben aktív. Amikor nyugodt, a teste kerekded harang alakú, a tapogatói kis göndör fürtök gyanánt lógnak teste körül, ám amikor menekülnie kell, teste csőszerűvé válik, a tapogatói pedig „kirúgják a dauert” és kiegyenesednek. Az állatka egyetlen mozdulatával több mint öt testhossznyival lövi előre magát, s közben néhány tapogatójától is megszabadul, ezzel tévesztve meg üldözőjét. Számos Colobonema egyedet figyeltek már meg eltérő hosszúságú tapogatókkal, ami azt jelenti, rendszeresen alkalmazzák e módszert menekülésre, és ezért az elveszített helyén visszanövő tapogatók ennek megfelelően rövidebbek a többinél.

Bár a ragadozói elől képes trükkösen menekülni, a klímaváltozás e fajt is utolérheti. A kaliforniai kutatók jól tudják, hogy a melegebb tengervízzel járó El Niño-években kevesebb Colobonema lakja a vizeiket, így félő, hogy a folyamatos melegedés jelentősen beszűkítheti e különleges medúzák élőhelyét.