Escobar vízilovai és a természetvédelem

Kolumbia dél-amerikai ország, ahol semmi keresnivalója nincs az afrikai vízilónak a természetben, azonban az állatjogi aktivisták a védelmükbe vették e vízilovakat, szemben a természetvédelemmel, amelynek célja az eredeti dél-amerikai ökoszisztéma védelme. Mi lesz a sorsuk e behemótoknak, akik kétségkívül nem maguk szándékából kerültek a Magdalena-folyóba? Az aktuális helyzetről a Nature közölt ismertetőt.

Escobar egykori magánállatkertjében – számtalan egyéb idegenhonos állatfaj képviselői mellett – még csak 4 víziló (1 hím és 3 nőstény) élt, ám a drogbáró halálát követően e vízilovak kiszabadultak a birtokáról, eddig a történet jól ismert. Az állatok olyannyira jól érezték magukat Kolumbiában, hogy azóta egyedszámuk megsokszorozódott, ma mintegy 150 víziló lakja a Magdalena-folyót és környezetét. Egy 2021-es tanulmány szerint azonban 15 éven belül ez a létszám meg is tízszereződhet, ragadozók híján! Emiatt sem értik az őshonos élővilágért aggódók, hogy mire vár a kormány…

Amikor először rádöbbentek, még 2000 táján, milyen gyorsan szaporodnak a vízilovak, azonnal csökkenteni kezdték a számukat, ám amikor kiderült, hogy a katonák lelőtték Escobar egykori hím vízilovát, Pepét, hatalmas felháborodási hullám indult, állatjogi aktivistákkal az élen. Ezt követően vége szakadt a gyérítésnek, és újra elkezdtek féktelenül szaporodni az állatok.

A szakemberek jól tudják, és ezt hangoztatják is, hogy a víziló, ez az afrikai állat egyáltalán nem való Kolumbiába. Elképzelésük szerint 2033-ig azzal, hogy évente 30 állatot kivonnak a természetből, nullára lehetne csökkenteni a vadon élők számát Kolumbiában. Sajnos semmi más módszerrel (például ivartalanítással) sem lehetne ezt elérni a különböző modellszámítások szerint. Azonban minél tovább halogatják a cselekvést, az annál többe kerül majd, főként a természetes élővilágnak. Egy nemrégiben született tanulmányban kolumbiai ökológusok a helyi élővilág sokszínűségének megóvását taglalták, különösen a tekintetben, hogy az országnak nincs igazán olyan protokollja, amely az inváziós fajok elleni fellépést irányítaná.

A természetvédelmi szakemberek szerint, ha a kormány nem lép fel a vízilovak ellen, akkor egész egyszerűen a lakosság veszi majd kezébe a probléma megoldását, és kilövik az állatokat. Minél tovább várnak, annál több állatot kell majd kilőni, ezt pedig még az állatjogi aktivisták se akarhatják.

A víziló kétévente hozza világra borját, így meglehetősen gyorsan szaporodik hatalmas méretéhez képest. A jelenléte Afrikában is együtt járhat például tömeges halpusztulással annak hatására, hogy ürülékével rengeteg tápanyagot juttat a vízbe, ahol emiatt beindul az eutrofizáció, egy számára szűz területen ennél is nagyobb pusztításra képes. Egy, számára idegen ökoszisztémában pedig igen sokrétű módon pusztíthat.