Buksi fejű, rövid csőrű madarak

Korábban télen sokat madarásztam a Dunakanyarban. Suránynál komppal átkeltem, majd viszonylag hosszú szakaszon, a Duna partján gyalogoltam végig a Szentendrei-szigeten. Talán még ma is ez az egyik legjobb vízimadár-gyülekezőhely a folyó hazai szakaszán.

Kedvenceim a kis bukók (Mergus albellus) voltak, köztük is a meseszép fekete-fehér tollruhájú hím madarak. Hazánkban október közepén jelenek meg az első példányok, és egészen április elejéig maradnak. Sokszor a zajló folyón a jégtáblák között figyelgettem őket a partról.

Vonulásuk során megfigyelhetjük, a halastavainkon, víztározóinkon is. Fészkelő területe az északi tűlevelű övben fekvő tavak és nagyobb folyók mentén található. Odúban költ, a tojó az odú alját pehelytollaival béleli puhára, és ebbe teszi 5-11 hófehér tojását.
Tápláléka főleg apró halakból, vízi rovarokból, csigákból, rákokból, kagylókból áll. A bukókra jellemző a kampós csőr és csőrben elhelyezkedő fogszerű, recés képlet, amely arra szolgál, hogy a csúszós testű halat meg tudják ragadni.
A nászruhás hímeknek (gácséroknak) a homloka, a fejteteje, valamint nyaka, begye, dolmánya és oldala hófehér színű. A szem körül fekete foltot láthatunk. A szem fölött két fekete sáv indul hátrafelé, amelyek a tarkón találkoznak. Háta eleje szintén fekete. A begy két oldalán örvszerű fekete sáv található. A farcsík sötétszürke. Az öreg példányokon a fekete tollak érces zöldes zománcfényűek. A tojónak, mint az a fotón is látható a homloka és fejteteje, valamint a tarkója rőtbarna. A szem körül feketésbarna udvar látható. A pofák hófehérek. A teste többi része szürkésbarna, a háton sötétebb, a hason világosabb árnyalattal. A fiatal madarak a tojóra hasonlítanak.
Népi elnevezése a kis deres és a fehér búvár.
Hazánkban védett madárfaj a természetvédelmi értéke 50 000 forint.