A házi méhek úgy navigálnak, ahogy az első pilóták

A repülés hőskorában, amikor még nem volt rádió és semmiféle valós idejű segítség a navigációhoz, a pilóták a táj azon elemeit használták, amelyek egyenes vonalúak voltak – utak, vasutak, csatornák és hasonlók. Egy nemrégiben, a Frontiers in Behavioral Neuroscience szakfolyóiratban közzé tett kutatási eredmény szerint a mézelő méhek (Apis mellifera) hasonló alapon tájékozódnak az őket körbevevő tájban: a mezsgyehatárokon, csatornán, folyón és utakon keresztül jegyezték meg, merre van a kaptáruk.

A házi méheknek ahhoz, hogy hazataláljanak, jó memóriára van szükségük, s emellett arra is, hogy többféle módon képesek legyenek felismerni a táj és a hazavezető út jellegzetességeit, akár a Nap állása, akár az égbolt polarizációja, akár egyes illatok alapján. Német kutatók végeztek vizsgálatokat arról, hogy a tájat miként is használják a navigációhoz a mézelő méhek, ehhez számos méh torára miniatűr transzpondereket (a radarjelre válaszoló jeladókat) ragasztottak, majd radarral mérték, merre repülnek ezek az egyedek.

Öt különböző helyen tartott méhcsaládokból összesen 50 tapasztalt egyedet áttelepítettek egy számukra ismeretlen helyre, ami ugyan hasonló jellegű, de mégis teljesen más táj volt, vagyis voltak benne szántók, öntözőcsatornák, mezsgyehatárok, fasorok, azonban más helyen, mint az állatok korábbi otthonánál. A házi méhek, amikor idegen helyen találják magukat, először felderítik a környezetüket, abból a pontból kiindulva, ahol kiengedték őket, felderítő repüléseket végeznek, ekkor mentálisan feltérképezik az új tájat.

A kutatók megvizsgálták, hogy a méhek szabadon engedésekor a felderítő repülések során mit figyeltek az ismeretlen környezetben, merrefelé, mi alapján navigáltak, majd összehasonlították azzal, hogy milyenek voltak az egyes állatok eredeti otthonához képest e repüléseik. Az egyes méhek néhány méterrel a felszín fölé emelkedve repültek, azonban a várakozásokkal ellentétben nem összevissza, hanem nagyon is tudatos mintázat szerint. A legnagyobb részben az új területen lévő két öntözőcsatorna vonalát követve repültek, vagyis irányzékként használták e tájelemeket a navigációjuk során, pontosan úgy, ahogy a legkorábbi pilóták is.

Az elemzésekből az is világossá vált, hogy minél inkább hasonló elemekből állt az otthonukhoz képest az új, ismeretlen táj, annál jobban támaszkodtak az egyenes elemekre, mint az öntözőcsatornák vonala. Eszerint a mézelő méh az emlékeiben meglévő vonalszerű tájképi elemeket próbálta megkeresni az új környezetben is, s ezek alapján navigált.

A madarak és a denevérek is használnak hasonló tájképi elemeket a navigációban, így logikusnak tűnik, hogy a méhek, amelyek szintén repülve közlekednek, ugyanilyen módon tájékozódhatnak.