Különbözően hat a városiasodás az ízeltlábúakra

Egy osztrák kutatócsoport vizsgálta meg, hogy milyen hatása van a városiasodásnak az egyes ízeltlábú-csoportokra, és a Frontiers in Ecology and Evolution folyóiratban ismertették eredményeiket. A kutatók kimutatták – és ezen senki se csodálkozik, hogy a növényzeten található ízeltlábúak sokfélesége attól függ, mennyire urbanizált a környezet. A felmérést egy olyan, átfogó vizsgálatsorozat részeként végezték el, amelyben az ízeltlábúakkal táplálkozó cinegék életét befolyásoló tényezőket igyekeztek részletesen megismerni.

„Egészen pontosan az derült ki, hogy a szárnyak nélküli, különösen a falakó ízeltlábúaknak nem kedvez a városi életforma. Hálószövő pókokat, valamint ugróvillásokat is ritkábban találunk városon, miközben a levéltetvek, a fürgetetvek, s a legyek hemzsegnek” – magyarázta Dr. Marion Chatelain, a kutatás vezetője a kiadóvállalat ismertetőjében.

A kutatók Innsbruckban és környezetében végeztek felmérést, 180 helyszínen vizsgálták meg a környezetben található ízeltlábúakat a fák és a bokrok lombjában, valamint a fatörzseken. Egyúttal minden helyszínen felmérték az urbanizáció fokát is, vagyis azt, hogy a terület 18 szempont szerint mennyire természetes vagy mesterséges jellegű (burkolt felületek aránya, különböző típusú növényzet aránya, a legközelebbi természetes területtől való távolság, emberi jelenlét, stb.).

Kiderült, hogy a hálószövő pókok (pl. a jól ismert keresztespókok) száma jóval alacsonyabb volt az urbanizáltabb területeken, míg az aktív vadászoké, mint pl. a karolópókok létszáma nőtt az urbanizáció fokával arányosan, ez azt sugallja, hogy a vadászati stratégiát tükrözi a jelenlétük aránya.

Az urbanizált környezet valamiért kedvezett a szárnyas ízeltlábúaknak, emiatt voltak gyakoribbak a légyfélék, a fürgetetvek, a levéltetvek, a kabócafélék. Míg a rájuk vadászó pókok (a repülő rovarok a hálóval vadászó pókok eleségét jelentik) száma csökkent, e lények elszaporodhattak. Hasonló eredményeket mutattak a világ más tájain elvégzett felmérések is e csoportok kapcsán.

Egészen könnyen érthető, hogy a kevés zöld felülettel rendelkező helyeken azok az ízeltlábúak, amelyek nem tudnak repülni, sokkal nehezebben terjednek, hisz sokukra pusztulás vár a forró betonon, ha egyik parkból át akarna jutni egy másikba. A repülni képesek viszont könnyebben átrepülnek a kisebb zöld területek közt, így a városi környezet számukra kevésbé jelent kihívást.

Ez az átalakulás az ízeltlábú-csoportok összetételében, előfordulásában arra is hat, hogy mit vadászhatnak a városi madarak, amelyeknek így sok esetben át kell alakítaniuk az étrendjüket, és a stratégiáikat.