Ez a madár táplálékát a talajon szerzi
Bár még soha nem volt az év madara, számomra az egyik legkedvesebb, bár egyre ritkábban kerül szem elé. Idehaza leginkább az Alföld rónaságain lehet vele találkozni.
Eddig a legnagyobb egyedsűrűségben, számos más ritkább madárfajjal együtt a Jászkarajenői-fűvespusztákon csodáltam meg. A parlagi pityer (Anthus campestris) a homlokától a felső farokdefőkig homokbarna színezetű, széles, sötét hosszanti elmosódott sávokkal tarkált. Keskeny fekete és fehéres bajuszsávja teszi még csinosabbá. A begye szürkés árnyalatú, sárgásfehér, hasa fehér, míg a torka szintén fehér színezetű. A hímek és tojók hasonlóak, fiatalok felül erőteljesebben csíkozottak.
A madármegfigyelő, már csak akkor szerez tudomást jelenlétéről, mikor jellegzetes hangján „cir-lűíí” hangot hallatva felrepül előttünk. Kedvelt élőhelyei a rövid füvű legelők, szikes puszták, nagyobb állattartó telepek környéke. Jellemező rá, hogy ezen élőhelyeket átszelő utak mentén keresi a táplálékát.
Észak-Afrikában telel, hazánkba áprilisban érkezik meg, és szeptember legvégén, október elején vonul el. Évente egyszer, ritkán két alkalommal költenek a párok Fészkét a talajra építi, az alacsony növényzet védelmében található mélyedésben jól elrejtve. A fészekanyagot a tojó gyűjti és az építést is ő maga végzi, eközben a hím csak kíséri a párját. A fészekcsészét kevés mohával, állati szőrrel, száraz levelekkel puhára béleli, ebben helyezi el fehéres alapon sötét foltokkal ékes tojását. A kotlás is a tojó feladata, abban a hím nem segít be. A fészken ülő tojót viszont néha eteti. A fészket soha nem közelítik meg egyből, hanem lerepülve a közelében, a talajon futva érkeznek ide, ennek célja, hogy az esetleges ragadozó figyelmét, ne vonja rá. Tizenkét-tizenhárom nap alatt kelnek ki a fiókák a tojásból, a tojó az első napokban sokat melengeti őket, majd később, mind a két szülő elkezdi etetni. Tizenkét-tizenöt napos korukban hagyják el biztonságot nyújtó fészket.
Sok sáskalárvát fogyaszt, fiókáit szinte csak ezekkel táplálja, de lepkehernyókat, lepkéket, hangyákat, nagyon apró csigákat is esznek. Kizárólag a talajon táplálkozik. Magyarországon védett madárfaj a természetvédelmi értéke 50 000 forint.