Fogyatkozó madarunk a széki lile

Immáron harminc éve annak, hogy Soltszentimre határában elterülő szikes tavakon életem első széki liléit (Charadrius alexandrinus) megpillantottam egy derűs nyári napon.

A madarászat egyik legszebb része a parti madarak más néven a limicolák megfigyelése. A teleszkóp lencséjén keresztül szemlélve sok apró határozói bélyeg alapos megfigyelése szükségeltetik egy-egy faj meghatározásakor. Különböző időszakban és életkorban más-más bélyegek a meghatározóak. Vannak nyugalmi tollruhák, nászruhák, fiatalok, öregek, valamint életkorban átmeneti alakok. Ettől szép és egyben izgalmas a parti madarak meghatározása és megfigyelése.
Visszakanyarodva a parti madarak közé tartozó széki liléhez, nos, akkoriban még több pár fészkelt hazákban, bár abban az időben sem volt gyakori madárfaj.
Nevének eredete költőhelyére utal. Idehaza a sekély vizű szikes tavak közelében, az erősen legeltetett szikeseken vagy már a kiszáradó szikes tavaknak a medrében a talajon fészkel. A szék elnevezése a szik megfelelője a Kiskunságban. Érdekesség hogy régen a szikes tavak partján összesöpört sziksóból mosásra alkalmas szappant főztek.

A madár színe kiváló rejtő szín ebben a környezetben. A párok márciusban fognak a költéshez, gyakran többen egymás közelében. A hím széki lile sekély mélyedést kapar, amelyet száraz birkatrágyával, algával és növényi szálalakkal bélel puhára. Áprilisban rakja le homokszínű alapon foltos tojásait, melyek szintén észrevétlenül simul környezetébe. A pár mindkét tagja kotlik. A fiókák 24-26 nap elteltével kelnek ki, és mivel fészekhagyók, pár óra elteltével szüleik elvezetik a fészektől. Ha veszély fenyegeti őket, a szülők vészhangot adnak, mire a fiókák a talajrepedésbe vagy a zsombékok mögött lapulnak meg, ekkor az öreg madarak szárnyaszegetten elterelik a betolakodót: ők magukat sérültnek tettetik magukat, így elvonva a ragadozó vagy akár a közeledő ember figyelmét a fiókáktól. Egy hónapos koruk után tudnak majd jól repülni, addig szüleik vezetgetik őket.
Évente csak egy fészekaljat nevelnek, azonban a gyakran meghiúsuló költés miatt pótköltésbe kezdenek. Rovarokat, pókokat fogyasztanak, fiókáik már az első napokban önállóan táplálkoznak. Európai állományuk csökken, ezzel is magyarázható a hazai fogyatkozása.
Magyarországon fokozattan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 1 000 000 forint.