Harmincszor gyorsabb a hattyúk szaporodása a védett területeken

Az énekes hattyú (Cygnus cygnus) vizsgált állománya a telet Nagy Britanniában, a nyarat Izlandon tölti. 22 élőhelyén végeztek felmérést az Exeteri Egyetem vezette kutatócsoport tagjai, ezek közt 3 helyszín védett vizes élőhely, az eredményeket pedig a PNAS folyóiratban közölték. Az énekes hattyú átlagosan 9 évig él, de nem ritka a 20 évesnél idősebb madár sem. 140-160 centi hosszú, szárnyfesztávolsága 205-235 centi, testtömege 9-11 kiló (picit könnyebb a nálunk is honos bütykös hattyúnál, de termetre hasonló).

A 30 év megfigyelési adatsora több mint 10 ezer énekes hattyúra (más néven sárgaorrú hattyúra) vonatkozott, ezek alapján a védett élőhelyeken lakók fiókáiból oly sok maradt életben, hogy nemcsak igen gyorsan nőtt a létszám, de számos madár egész egyszerűen kiköltözött a védett területről. Dr. Richard Inger, a kutatás egyik résztvevője elmondta: „A természetvédelmi területeken évente 6 százalékos volt az állomány növekedése, ezeken kívül pedig csupán 0,2 százalékos.” Hozzátette, jórészt a fiatal madarak költöznek ki a védett területekről, s keresnek maguknak, a védelmet nem élvező, helyeken élőhelyet. Ez azt is jelenti, hogy a természetvédelmi területek pozitív hatása túlcsordul e területek határain kívülre is.

A számítások szerint e hatások következtében 2030-ra megduplázódhat a Nagy Britannia területén telelő énekes hattyúk létszáma. Mivel a tervek szerint bolygónk felszínének 30 százaléka védett terület lehet néhány éven belül, ez azt is jelenti, hogy e terültek a természetvédelem, a biodiverzitás megőrzésének legfontosabb eszközei lesznek. A sikert a hattyúk esete kiválóan példázza.

Azzal, hogy a madarak a telelőhelyeiken biztonságban tölthetik az időt, és elegendő táplálékhoz is jutnak, jelentősen befolyásolja azt, milyen sikerrel fognak szaporodni.