Egy kancsónyi hangya

Egyik-másik növény halálos titkokat rejt – némelyik állat számára.

Ulrike Bauer, az angliai Bristol egyetemének biológusa kollégáival nemrég kiderítette, hogy a csaliként nektárt termelő trópusi kancsóka nem válogatás nélkül gyilkol. Kivárja a legalkalmasabb pillanatot, látogatóit olykor még elengedi – de csak azért, hogy azután minél gazdagabb legyen a rovarzsákmány.
Amíg száraz a kancsóka fogókészülékének pereme, még könnyen kikapaszkodhat a hangyafelderítő. A jó hírrel, hogy nektárt talált, visszafut a kolóniához, és csakhamar hangyák áradata indul az édességforrás felé. Az eső azonban gondoskodik róla, hogy a kancsóka fogókészüléke hamar nedvessé, csúszóssá váljon – akkor pedig már nincs menekvés belőle.
Jó ideig nem marad tehát túlélő, aki megvihetné a veszedelem hírét a kolóniának, a kancsóka így kedvére csemegézhet a hangyaseregből. Persze ez a fortélyos stratégia csak olyan növényeknél válik be, amelyek kifejezetten kolóniaalkotó rovarok, például hangyák vadászatára szakosodtak.