A világ legapróbb lepkéi

Ahogy melegszik az idő, egyre több lepkét láthatunk a virágba boruló réteken, erdőszéleken, ezek a látványos, színes, nagy termetű állatok sokak kedvencei. Azonban legapróbb rokonaik, a törpemolyok (Nepticulidae) vagy a keskeny szárnyú molyok (Gracillariidae) családjainak képviselői legalább ennyire izgalmasak!

Tudjuk-e, hogy melyik a világon a legapróbb lepke? Egy 2021-ben, a Zootaxa folyóiratban megjelent elemzés járta körül ezt a könnyűnek tűnő kérdést.

250 egészen aprócska molyféle szárnyhosszát és szárnyfesztávolságát mérték meg a kutatók, a legkisebb szárnyhossz 1,2-1,3 mm volt, a szárnyfesztávolság pedig 2,6-2,8 mm, minden esetben a két, fentebb említett családba tartozók voltak az érintett fajok.

Ahhoz, hogy meghatározhassák, melyek a legkisebbek, számos egyedet meg kell mérni, mivel fajon belül elég változatos ezeknek az állatkáknak a mérete. Gyakorlatilag ez azt jelenti, ha csak nagyon kevés (vagy egyetlen) állatot lehet megmérni, akkor nem a valós méretre derül fény. A kifejlett lepke mérete szinte kizárólag attól függ, milyen körülmények közt cseperedett fel a hernyó, mennyit tudott enni – túl kevés táplálék kisebb lepkét eredményez. Ezek a mikro-molylepkék aknázómolyok, vagyis egyetlen levél belsejében laknak és ebből az egyetlen levélből nyerik ki minden tápanyagukat, ami a bebábozódás előtt kell. Nem tudnak kimászni a levélből s berágni magukat egy másikba, így, ha például elszárad az a levél, amelyben növekednek, kénytelenek soványan bebábozódni, s ennek eredménye az átlagnál is kisebb kifejlett moly lesz.

A végeredményhez olyan dobogót kellett építeni, amelynek legfelső fokán többen is elférnek. E méretingadozások miatt több faj is bekerült a rekorderek közé, amelyet az 1,2-1,3 mm-es szárnyhossz, és az ehhez járó 2,6-2,8 mm-es szárnyfesztávolság határozott meg. Így az európai, nálunk is honos mezeisóska-törpemoly (Enteucha acetosae), a perui Simplimorpha kailai, a mexikói Stigmella maya, a mediterrán elterjedésű Stigmella diniensis, és a Parafomoria liguricella, a délkelet-ázsiai Porphyrosela alternata, illetve a közép-afrikai Porphyrosela desmodivora. A kutatók azonban azt is megjegyezték, hogy teljesen biztos, hogy rengeteg még nem ismert törpemoly él a trópusokon, amelyek közt bizonyára vannak e rekorder csapatba illők.

A rekorderek közé tartozó hazai faj hernyójának rágásával elég jó eséllyel találkozhat a figyelmes természetjáró. A vadsóska (lósóska, Rumex) levelein élénk piros, spirális mintázatként jelenik meg, ha a moly lapított testalkatú hernyója benne él.

Szintén ismert a behurcolt vadgesztenye sátorosmoly (Cameraria ohridella), a keskeny szárnyú molyok közé tartozó faj, ám ez a moly az „óriás” méretű törpék közé tartozik, 8 mm-es szárnyfesztávolsággal. A hernyó kártétele tömeges lehet, és már nyár közepétől a levelek barnulásához vezethet, sőt, sok esetben a rágását követően kezd el ősszel virágot hajtani a túl korán lecsupaszodott vadgesztenye.

Egészen érdekes dolog, hogy ezek az apró molyok nem egyszer olyan szárnymintázatot viselnek, mintha egy kis ugrópókot látnánk, szemet és lábakat is felismerhetünk rajtuk. Efféle mimikrit számtalan rovarcsoport tagjai alkalmaznak, a tegzesektől a kabócaféléken és molyokon át a legyekig.
Akit érdekel e téma, itt rengeteg képet talál az érintett állatokról.