Az éjjeli papagájnak nagy és elálló füle van

Az éjjeli papagáj (Pezoporus occidentalis) Ausztrália igen ritka, súlyosan veszélyeztetett, földön lakó, kis termetű madárfaja, amelynek egy új vizsgálatából kiderült, miért van aszimmetrikus koponyája. Az Emu – Australian Ornothology folyóiratban közzé tett kutatási eredményeket a Scimex tudományos hírportál ismertette.

Az egyébként rendkívül rejtett életmódú madárfajt sokáig kihaltnak is hitték, 1912-1979 között egyetlen példányát se látták, de ma sem világos, hogy hány egyede élhet még. A kutatók most egy londoni, múzeumi példányt vizsgáltak meg, nagy felbontású CT segítségével, hogy kiderítsék különleges testi jegyeit.

„Általában kihalt állatok anatómiáját szoktuk vizsgálni, de ugyanezek a módszerek a ma élők vizsgálatára is használhatók, jelen esetben egy veszélyeztetett fajt mértünk fel, amelynek sorsát az ausztrál kormány szeretné jobbra fordítani a következő évtizedben” – magyarázta Dr. Elen Shute, a kutatás vezetője. „Bízunk abban, hogy az ökológusok a lehető legtöbbet megtudnak majd az éjjeli papagáj biológiájáról és viselkedéséről a következő tíz évben, kiderítik, hol és hány egyede él még, és mit kell tennünk azért, hogy felfelé íveljen a populáció.”

A faj annyira rejtett életmódú, hogy alig 10 éve, 2013-ban készült róla az első fotó, miután 8 évtizeden keresztül terepi expedíciók sokasága sem járt sikerrel a megtalálásában. Most azt a példányt vizygálták, amelyet még a faj felfedezője, John Gould helyezett el 1861-ben a Londoni Természettudományi Múzeum állattárában, mint a faj típuspéldányát. Szerencsére a példányt igen gondosan őrizték, kiváló állapotban maradt, így igen nagy segítséget adott most az ausztrál kutatóknak.

A CT segítségével „digitális boncolást” végeztek a madáron, s elkészítették annak digitális modelljét is anélkül, hogy a ma élő példányokat veszélyeztették volna a befogással. Kiderült, hogy a baglyokhoz hasonlóan aszimmetrikus a koponyájuk, és igen nagy, elálló a külső fülük, amely a kutatók szerint a madarat a hang irányának meghatározásában segíti. Az éjjeli papagáj füle önmagában is lenyűgözte a kutatókat.

„A koponyájuk hosszának mintegy harmadát teszi ki a külső füljárat, amely erősítőként szolgálhat, felhangosítva a belső fül felé továbbított hangokat” – magyarázta Gavin Prideaux professzor. Ezek az anatómiai jegyek arról árulkodtak, hogy az éjjel egészen rosszul látó madárfajt az evolúciója a rossz látásért cserébe kiváló hallással ajándékozta meg. A szem körüli csontgyűrű méretéből ki lehet számítani, hogy egy állat mennyire lát jól gyenge fényviszonyok közepette. A kutatók számításai arra mutattak rá, ha csak egy milliméterrel is kisebb volna a szeme e madárnak, akkor gyakorlatilag vakon repülne éjjelente – így viszont akár 30 kilométert is megtesz éjjeli élelemszerzése során.

Az ausztrál éjjeli papagáj és az új-zélandi kakapó (más néven bagolypapagáj) a világ két, kizárólag éjszakai életmódú papagájfaja.