Mégis mikor halt ki a tasman tigris?

Azonban egy friss kutatásban új megközelítésben tették föl a kérdést: a rendelkezésünkre álló mindennemű adat szerint mikor pusztulhatott ki ez az állatfaj? A kutatók a Science of The Total Environment folyóiratban részletezték elképzelésüket.

Számos ikonikus állatfajról születnek a kihalást követően olyan rejtélyes észlelések, amelyek szerint mégse halt ki az adott állat. Természetesen a tasman tigrist (Thylacinus cynocephalus) is sokan, sokfelé láttak 1936 után is, a kutatók ezeket a megfigyeléseket gyűjtötték össze, igen nagy alapossággal. Ezek közt szerepelnek a sajtóból származó, és hivatalos, állami iratokban említett megfigyelések is, köztük számos magát az állatot vélte látni, míg mások a nyomait, jelenlétének jeleit.

A kutatók 1910-tól kezdődően összesen 1237 egyedi megfigyelést tudtak összegyűjteni, s emellett az állatfaj 20. század eleji bizonyított előfordulásait is elemezték, s térképre helyezték. Az észlelések egy része professzionális minőségű volt – az erszényesfarkast jól ismerő szakemberektől származott, más részük kevésbé megbízható forrásból. A kutatók összesítve, és a kétféle forrástípusra nézve is elemezték az adatokat, de legfőképp egy olyan térképet hoztak létre, amelyen nemcsak térben, de időben is kirajzolódott a tasman tigris vélt vagy valós jelenléte. Ezzel a kihalásához vezető dinamikai folyamatokat is ábrázolni tudták.

Az észlelések térképi ábrázolása attól függetlenül is fontos lépés, hogy a tasman tigris kihalásának időpontját megtudjuk-e vagy sem. Ezen ábrázolás felvázolja, miként haladt a faj a kihalás felé, és az itt alkalmazott módszert a ma még élő, de veszélyeztetett fajok körében is használni lehet.

Forrás: Science of The Total Environment

Ezt követően az adatok elemzését egy speciálisan a kihalást vizsgáló módszerrel végezték el, amiben évre lebontva kapták meg a bevitt adatok függvényében, hogy mikor tűnhetett el a faj. A modell az állat korábbi előfordulásait és populációdinamikáját számította bele abba a folyamatba, amelynek végeredménye a kihalás lett.
Minden rendelkezésre álló észlelési adatot figyelembe vettek a kihalásra a 2007 körüli időszakot adta a modell, ha viszont csak az állat fizikai maradványaival is rendelkező megfigyeléseket vette alapul, akkor az 1940-es éveket jelölte meg. Ha ezeket a tetemmel is együtt járó megfigyeléseket és a kizárólag szakemberektől származó, de fizikai nyom nélkülieket számították bele, akkor az 1990-es évek közepét adta a modell a faj kihalására.

A kutatók úgy vélik, az adatok időbeli és térbeli eloszlása alapján, hogy egyáltalában nem lehet kizárni, hogy egészen a közeli múltig fennmaradhatott néhány példány Tasmania eldugottabb területein, s sajnálatos módon csupán kicsivel azelőtt tűnt el, amikor megjelentek a kamerákkal felszerelt telefonok, s így kézzel fogható bizonyítékok születhettek volna… A kutatók szerint a faj, amely rég nem volt már gyakorinak mondható a korábbi irtásának hatására, az 1930-as éveket követő évtizedekben igazán kis egyedszámban létezhetett csak, s ezek az egyedek minden korábbinál jobban kerülhették az embert.

A térképi ábrázolásmód pedig ahhoz adhat segítséget a szakembereknek, hogy egy ma a kihalás szélén álló faj esetében miféle módszerrel lehet a számára legalkalmasabb területet megtalálni, ahol nagy eséllyel marad fenn megfelelő intézkedések segítségével.