Hazánkon átvonuló partimadár
Márciusban elkezdődik a madarak vonulása, ilyenkor a tőlünk délre telelő partimadarak északi költőhelyük felé tartva, átvonulnak hazánk területén. Abban az esetben, ha útjuk során táplálékban gazdag élőhelyet találnak, elidőznek rövid ideig, a madármegfigyelők nagy örömére.
Nem feledem azokat a kora tavaszi napokat, mikor vonattal jártam a kiskunsági szikes tavakhoz, ahol naphosszat elidőztem a parti madarak megfigyelésével. Mindig megdobogtatta a szívemet egy-egy már nászruhát öltő parti lile (Charadrius hiaticula), amely a sekély vízben szorgosan táplálkozott.
Északi hazájában a tengerpartok mentén fészkel, a köves, homokos, kavicsos, kopár területeken. Fészket nem épít, csak egy apró mélyedést kapar, ahová mesterien el van rejtve tojása. Az ember szinte már csak akkor veszi észre a kotló madarat, mikor az leugrik a fészkéről, és ebben az esetben szárnyaszegettnek tettetve magát próbálja a támadót minél messzebb csalogatni a fészektől.
A kotlás folyamán a fészke mellé, csigahéjakat, üregi nyúl ürülékét, apró kavicsokat és növényi részeket halmoz fel, ezzel is elrejtve tojásait. Tojásai nagyon szépek, piszkosfehér alapon vegyesen szürke és fekete cseppfoltokkal tarkítottak. A szülők felváltva kotlanak, majd 23-25 nap múlva kelnek ki a tojásból a fiókák. Fészekhagyók, alig száradnak meg, már el is hagyják a biztonságos fészket, ekkor szüleik óvják őket. Csak háromhetes korukban tudnak repülni.
A parti lile évente kétszer is költ. Apró rovarokat, pókokat, rákokat, csigákat és férgeket eszik. Érdekesség, hogy a nagyobb termetű gilisztákat, rovarlárvákat, felaprítja és részletekben nyeli le.
Hazánkban március és május között valamint az őszi vonulás során augusztus és október között találkozhatunk velük, leggyakrabban a lecsapolt halastavak mentén, szikes tavainknál, nagyobb folyóink zátonyain.
Nászruhában a 19 centiméteres madár homloka fehér, fölötte a szemek között széles fekete sáv látható, amely egybeolvad a csőr tövétől a szemen át a tarkó felé húzódó, ugyancsak fehér sávval. A feje teteje és háta barna színű, torka és széles nyakörve fehér, alatta valamivel keskenyebb fekete örv helyezkedik el.
Az úgynevezett nyugalmi ruhában a fej és a nyak fekete színei barnával tarkáltak. A fiatalok fejéről hiányzik a fekete-fehér mintázat, a begyörvük meleg barna és nem összefüggő. Hangja dallamos „dui”. Őszi vonulás idején, már gyakran megjelennek a teleszkóp lencséjében a fiatal madarak is, ekkor a nála gyakoribb fiatal kis lilével lehet összetéveszteni.
Magyarországon védett madárfaj, a természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Új fajt neveztek el Krasznahorkai László tiszteletére
A lepkét egy magyar kutató fedezte fel Angolában.
A tundráról érkeztek országunkba ezek a madarak
A téli hideg számos fajt késztet vonulásra, ennek köszönhetően ilyenkor hazánkban is megpillanthatjuk távoli vidékek madarait.
Elgázolt egerészölyvet mentettek Újsolton
Az állat felépült, ma már újra szabadságát élvezi.
Évtizedek után egyesítették a kettévágott kiskunsági vizes élőhelyet
A Böddi-széket az 1950-es években egy csatornával vágták át.
Tengerparti növények terjednek a magyar utak mentén
Számos írás született arról, milyen hatással van az utak sózása a járművek karosszériájára, lábbelinkre vagy éppen házi kedvenceink mancsaira. Arról is sok tudományos cikk született, hogy a sózás miként befolyásolja a városi fákat, az út menti növényzetet. Ezúttal azt vizsgáljuk meg, hogy a téli csúszásmentesítés milyen változást idéz elő növényvilágunk összetételében.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
