A cetcápák különös látási képességei

A cetcápák igen különös halak: nemcsak legnagyobb hal a bolygónkon a maga 18 méteres testhosszával, de a felszíntől egészen 2000 méteres mélységig bárhol képesek eledelt gyűjteni hatalmas szájukba, ezzel is rekorderek. Azonban a napfényes vízfelszín és a nagy mélységek sötétsége közt hatalmas különbség van a fényviszonyokban, s ez az állat szemének igencsak kihívás. Egy új kutatásban a cetcápa különleges látása mögötti okokat tárták fel, az eredményeket a PNAS folyóirat közölte.

Kiderült, hogy a cetcápa retinája hőérzékeny rodopszint tartalmaz egy olyan genetikai mutáció eredményeként, amely mutáció, ha az embernél lép fel, éjszakai vakságot okoz. Japán kutatók a cetcápa és a közeli rokon, ám csak sekély vizekben élő zebracápa látásért felelős génjeit, azok működését hasonlították össze. Két olyan eltérést találtak, ami e rodopszin fehérjeszerkezetének aminosav-összetételét változtatta meg, ezek egyike egy mélytengeri hal kék látását is szabályozza. Ugyanezen a helyen bekövetkező mutáció az ember esetében a CSNB-ért, vagyis a veleszületett stacioner sötétadaptációs zavarért felelős.

A rodopszin, régebbi kifejezéssel látóbíbor egy olyan fényérzékeny pigment, amelynek feladata a beérkező kék és zöld színt adó fotonok elnyelése. Ha túl sok fény éri a szemet, akkor ez a rodopszin-molekulák jó része lebomlik, és ennek köszönhető, hogy egy időnek el kell telni ahhoz, hogy este a szemünk alkalmazkodjon a sötéthez. Kb. 40 perc alatt termelődik annyi rodopszin a sötétben, amennyire a megfelelő éjjeli látáshoz szükségünk van, ezért is fontos, hogy csillagászati megfigyeléshez készülve kerüljük az erős fényeket, mint pl. a telefonunk képernyője, vagy az utcai világítás.

A cetcápa nagy mélységben e rodopszin segítségével képes a rendkívül gyenge fényben bármit is látni, ám a világos, sekély vizekben e látópigment azt akadályozza, hogy más színű fényeket is lásson az állat. Laborkísérletekből azonban kiderült, hogy a cetcápa rodopszinja a melegebb, felszínközeli vizekben a hőmérséklet emelkedése hatására lebomlik, így nem válik akadállyá. Ez azt is jelenti, hogy az óriás hal merülése vagy emelkedése során a látópigmentje is átalakul, a mély felé haladva bekapcsol a kékért felelős rodopszin, míg felfelé emelkedve kikapcsol.