Villámok és liánok
A trópusi erdőkben egyre gyakoribbá válnak mind a villámcsapások, mind a liánok, s ez utóbbiak ráadásul a villámok károkozását is fokozzák.
A Cary Ökoszisztéma-Kutató Intézet szakembere vezette csoport vizsgálta meg a világunkban zajló számos átalakulást, mint például a klímaváltozás hatására a trópusi erdőkben gyakoribbá váló villámcsapások, illetve az egyre sűrűbben növő liánok szerepét. A kutatás eredménye szerint, amelyet a New Phytologist szakfolyóiratban tettek közzé, a kisebb fák egyre gyakoribb pusztulásához e két tényező együttesen járul hozzá.
A trópusi esőerdőkben évente 35-67 milliószor csap le a villám – azonban ezt, az erdőkre jelentős hatással lévő jelenséget eddig nem vizsgálták általánosságban. A kutatók arra voltak kíváncsiak, miért pusztul el több fa egyes villámcsapások hatására, és kiderült a vizsgálatokból, hogy a liánok tehetők ezért felelőssé. A lián olyan, fás szárú kúszónövény, amely a fákra felkapaszkodva növekszik, s verseng a trópusi erdőkben oly nagy kincs napfényért.
A panamai Barro Colorado erdejében készültek a vizsgálatok, ez az egyetlen olyan trópusi erdő, ahol számszerűen mérték eddig a villámcsapásokat és azok hatását. A számítások szerint az erdő biomasszájának 16 százaléka válik a villámok áldozatává minden évben, s a legnagyobb termetű fák közel felét éri villámcsapás. Egy-egy villámban 1-116 fa is károsodhat, a rekord 65 fa pusztulását okozó villám volt.
Egy olyan részén az erdőnek, ahol előzetesen precízen feltérképezték a liánok helyét és azok elhelyezkedését, összesen 78 villámcsapás esetében végeztek egyedi méréseket. Ezekből 65 esetben be tudták azonosítani a villámdetektor által észlelt villámot annak erdei helyszínével, és felmérték azokat a növényeket, amelyeken látható nyoma volt a villámnak.
A kutatók a felméréseik során azt tapasztalták, hogy minél több volt a lián az erdőben, annál nagyobbá vált a villámok kártétele, több fa vált a villámok áldozatává. A kutatók szerint ez annak tudható be, hogy a liánok igen jó elektromos vezetők, s így a villám energiáját átviszik mindazokra a fákra, amelyeken keresztül felkapaszkodtak a lombkoronaszintig.
Mivel a villámok a nagyobb fákat érik elsősorban (hisz ezek kissé kiemelkednek az erdő szintjéből), a fény miatt ezekre felkapaszkodó lián pont úgy fog működni, mint egy áthidaló vezeték, amelyen az áram az egyes fák közt haladhat. Így pedig azokra a fákra is végzetessé válik a villámcsapás, amelyek egyébként alacsony növésük miatt közvetlenül nem találkozhatnának vele.
A liánok nem növelték a villámcsapásokban érintett területek nagyságát, ám súlyosbították a villámok hatását e területeken azzal, hogy a kisebb fákra is átvezették a villámokat. Ráadásul, amint arra a kutatók figyelmeztettek, ahol a lián-villám kapcsolat miatt kinyílik az erdő egybefüggő lombkoronája, ott a plusz fény miatt több lián indulhat növekedésnek, s ezzel pozitív visszacsatolási folyamat indul be. Mind az erdei villámcsapások, mind a liánok kapcsán kevés még a tudásunk, így, amint azt a kutatók is hangsúlyozták, fontos volna sokkal részletesebben is megismerni ezt a különös és veszélyes kapcsolatrendszert.