Információs füzet a beporzóbarát városokról

Nincs ma könnyű helyzetben az a települési döntéshozó, akinek lehetősége nyílik meghatározni, milyen legyen a városában a zöld felületek minősége. Egyrészt erős lakossági nyomás van még mindig a pár centis pázsit iránti igényekkel, amelyek, valljuk be, a legtöbb esetben csupán kutyavécéként szolgálnak, és nem alkalmasak arra például, hogy ott piknikezzen vagy napozzon valaki. Másrészt egyre többet olvashatunk a beporzók és általában a rovarok fontosságáról, illetve arról, hogy ezek az állatok milyen gyorsan fogyatkoznak körülöttünk, és szerencsére egyre többen vannak azok is, akik a beporzóbarát közterületekből szeretnének többet látni.

Az Ökológiai Kutatóközpont azt a réteget célozta meg új ismeretterjesztő kiadványával, amelybe beletartoznak a döntéshozók, kertészek, várostervezők, tájépítészek ugyanúgy, ahogy az érdeklődő laikusok is. A letölthető füzetkében rengeteg európai példát mutatnak be a szerzők arról, hogy a helyi igényekhez, körülményekhez alkalmazkodva miként lehet az egyes városokban megteremteni a beporzóbarát területeket.

Számtalan gyakorlati tanáccsal szolgál a kiadvány arról például, hogy mire vigyázzon a kertész a magvásárlás során, mire érdemes fokozottan odafigyelni a kezdetekkor ahhoz, hogy néhány éven belül egy „önfenntartó” virágos rét legyen a kijelölt rovarbarát terület. Kiderül, hol érdemes ilyen területeket kijelölni, és mik azok a feltételek, amelyek elősegíthetik a virágos városi rétek fennmaradását, például milyen talaj-előkészítésre van szükség a tartós eredményekhez. A szakemberek többször is hangsúlyozzák a kiadványban, hogy különösen fontos, hogy a tájegységnek, régiónak megfelelő őshonos növények magvait vessék el, egyrészt ezzel a helyi ökoszisztémába illő rét születik, másrészt az ilyen virágok fogják a helyi körülményeket túlélni (pl. száraz régiókban nem érdemes nagy vízigényű virágokat vetni).

A füzetkében olvashatunk a városi rétek gondozásáról, hosszú távú fenntartási igényeiről is, amellett, hogy a lehetséges buktatókra is felhívják a figyelmet a szakemberek. A lágyszárúakon (vadvirágokon) kívül a fák, cserjék ültetésében is segédkezet nyújt a kiadvány.

Nemcsak a „nagyüzemi” kertészeti munkákról esik szó, hanem a beporzóbarát kiskertekről, konyhakertekről, gyümölcsösökről és persze erkélyekről is. E kertek tulajdonosai számára is rengeteg jó tanácsot, ötletet adnak a szakemberek a kiválasztandó fajokról, illetve azokról a technikákról, amelyekkel a beporzóbarát kerteket művelhetjük.

Felhívják a figyelmet azokra a súlyosan inváziós fajokra is a szakemberek, amelyek terjesztése, telepítése nem kívánatos (sőt: egyes fajoknál tiltott). Ilyen az aranyvessző vagy a selyemkóró (amit vaddohányként ismernek sokan), a nyáriorgona vagy számtalan más, a füzetkében részletesen felsorolt faj. E növények fokozottan hajlamosak arra, hogy kiszökjenek a kertből, s a vadonban terjedve az őshonos növény- és állatvilágot veszélyeztessék, kiszorítsák. A szakemberek a növénytelepítés jogi hátterére is kitérnek, és végül a rovarhotelek, méhgarázsok telepítéséről, szerepéről is szó esik.

A kiadványból kölcsönzött mondat akár jelmondata is lehetne mindazoknak, akik szívügyüknek tekintik az élhető jövőt: „Ha mindannyian csak egy kicsit teszünk a beporzókért, akkor azzal együtt nagy változásokat érhetünk el.”