Vulkánoktól is függ a gyöngybagoly színe

Egy nemzetközi kutatócsoport a Journal of Biogeography szakfolyóiratban tette közzé azt a kutatási eredményét, amelyben a gyöngybaglyok teljes élőhelyét lefedő, múzeumi és gyűjteményi példányok színeit elemezték. A gyöngybagoly (Tyto alba) fajkomplexumnak tekinthető, nincs teljes egyetértés a szakemberek közt abban, hogy számtalan alfaja van, vagy azok (legalább részben) már külön fajnak minősülnek-e.

E madárfaj tollazatának színvilágáért részint a feomelanin nevű pigment felelős, ez a pigment vöröses árnyalatot kölcsönöz a viselőjének (emiatt létezhetnek vörös hajú embertársaink is). A pigment előállításához bizonyos kéntartalmú molekulákra van szükség, ezek jelenléte pedig attól függ, mennyi kén található egy adott környezetben.

Több mint 2000 preparált múzeumi példány színeit elemezték, ezek a vizsgált madarak egykor 50 különböző szigeten vagy szigetvilágban éltek, így lehetőség nyílt arra, hogy a szigetek geológiai eredetét és a madarak tollazatának színét összehasonlítva elemezzék a szakemberek. Azért a szigetek baglyait vizsgálták, mert ezek a populációk nem tudnak könnyedén meglépni a helyi körülmények elől, így az eredmény is ezt fogja tükrözni.

Az elemzések arra mutattak rá, hogy a vulkáni eredetű, vulkanikus talajú szigeteken gyakoribbak a barnás színű gyöngybaglyok, mint a nem vulkáni szigeteken, azonban ez a geológiai ok távolról sem minden színkülönbséget magyaráz meg. A hatás mind a hím, mind a tojó madaraknál ugyanúgy érvényesül.

Kétféle okot is feltételeznek emögött a szakemberek. Egyrészt a vulkáni szigetek sötétebb környezetűek (sötét sziklák, dús növényzet), amelybe a sötétebb tollazattal jobban beolvad a ragadozó (bár egy éjjeli állatnál ennek kisebb lehet a jelentősége). Másrészt a kénvegyületek egy bizonyos mennyiség felett mérgezőek, és elképzelhető, hogy a pigmentté alakításukkal a bagoly egyszerűen csak biztonságos tárolásukat oldja meg (hasonló színváltozást tapasztaltak más állatoknál, ahol például emberi hatásra vált magasabbá a környezetben lévő kén mennyisége).

Azt is érdemes tudni, hogy a sötétebb tollak jobban ellenállnak a környezeti viszontagságoknak (lassabban kopnak), valamint a parazitáknak is – ezek a tényezők pedig szintén jelentősebbek a nedvesebb éghajlatú és dús növényzetű helyeken.

A kutatók hangsúlyozták, hogy bár csupán a színek közti különbségek tizedét magyarázza meg a vulkáni eredetű kén jelenléte a gyöngybaglyok esetében, az elméletet más, nagy elterjedési területen élő állatokkal is érdemes lenne ellenőrizni.