Fertőzést okozott a süteménylopó leguán harapása

Néhány éve derült fény arra, hogy a Bahamákon a turisták által etetett leguánok vércukorszintje kórosan magas volt, úgy tűnik, e szerencsétlen szokásnak akár az emberre nézve is lehet súlyos következménye. Egy ilyen esetről számolnak be a Stanfordi Egyetem szakemberei egy Dániában rendezett mikrobiológiai konferencián, az esetet a Eurekalert ismertette.

Egy 3 éves kaliforniai kislány Costa Rica egy strandján volt a szüleivel és sütit falatozott, amikor egy leguán odarohant hozzá, beleharapott a kezébe. A kislány elengedte a sütit, amit a leguán ellopott és elrohant vele. A szülők azonnal orvoshoz vitték, ahol az egyébként kicsi és felületes ujjsérülését fertőtlenítették, emellett a kislány, az ilyen harapásoknál gyakori szalmonellafertőzést megelőzendő egy ötnapos antibiotikum-kúrát is kapott, a sebe gyorsan meg is gyógyult.

Azonban 5 hónappal később egy növekvő, érzékeny, gyulladt göb jelent meg a megharapott kezén, amellyel a szülők ismét orvoshoz fordultak, immár otthon a kaliforniai Stanfordban. A hosszas vizsgálatokból kiderült, hogy a gennyel telt göböt egy Mycobacterium marinum nevű baktérium hozta létre – e kórokozó halakban okoz TBC-szerű megbetegedést. Emberi fertőződésről eddig csak olyan esetekből tudtak a szakemberek, amikor nyílt seb érintkezett a baktériumot tartalmazó vízzel. A most leírt eset a kislánnyal az első olyan, amikor egy leguán harapásával fertőződött meg valaki.

Mivel a Mycobacterium marinum egy közönséges antibiotikumra rezisztens kórokozó, speciális kúrát kapott a kislány, amelynek köszönhetően végül egyre jobb állapotba került (a gyógyulási folyamata igen lassú e fertőzésnek). Az orvosok szerint a hosszas „lappangási” idő a baktériumok lassú szaporodása miatt van, és az emberi test 37 Celsius-fokos hőmérséklete se kedvez neki.

.

E kórokozó az alacsonyabb hőmérsékleteket kedveli, ezért a leguán, a maga 22-37 Celsius-fokos testhőmérsékletével ideális hordozója lehet. A kislány harapásos esete ezzel egyrészt felhívja azon állattartók figyelmét a betegségre, akik leguánt vagy más, kórokozót hordozó hüllőt tartanak, gondoznak és elkaphatnak tőle efféle makacs fertőzést.

Anna Meyer, a floridai Iguanaland egyik vezetője elmondta a CNN-nek, hogy a hasonló viselkedés abszolút nem jellemző a vad leguánokra, azonban „ahogy elkezdik az embert az eleséggel kapcsolatba hozni, már közelebb is fognak hozzá merészkedni.” A szakember úgy véli, hogy a Costa Rica-i leguánt valószínűleg már egy ideje etették a turisták (lásd a fentebbi videót), és ennek okán már elvárta, hogy megkapja tőlük az eleséget, és amikor nem kapta meg, saját maga vette el. A zöld leguán nem egy apró termetű gyíkocska, könnyedén megnőhet másfél méteresre is, emellett igen gyors is, a leguán több mint 20 kilométer per órával is képes szaladni.

Azonban talán ennél is fontosabb volna azt megérteni, hogy a vadon élő állatok emberi eleséghez szoktatása mennyire káros. Ez a tevékenység egyrészt magának az állatnak is ártalmas, amint a bahamai példa is mutatja. Másrészt, és ez talán még fontosabb, a hasonló támadások is elkerülhetőek lennének, ha az állatok nem volnának hozzászoktatva ahhoz, hogy az ember eteti őket, ráadásul a természetes táplálékaiknál sokkal energiadúsabb dolgokkal. Az emberi viselkedést ismerve azonban valószínűleg nem elég egy ilyen figyelmeztetés ahhoz, hogy felhagyjunk a vadállatok etetésével.