Újabb madártollról derült ki, hogy mérgező

A Koppenhágai Egyetem szakemberei és pápuai kollégáik olyan madárfajokat fedeztek fel egy új-guineai expedíció során, amelyek tollában a nyílméregbékákból ismert batrakotoxin (BTX) található, és úgy vélik, elképzelhető, hogy további fajokról is kiderülhet hasonló. A madarak esetében egy génváltozás tette lehetővé, hogy mérgezővé váljanak. E madarak a világ egyik utolsó érintetlen esőerdőjét lakják, ők maguk ellenállóak az idegméreggel szemben, amely a tollazatukban halmozódik fel.

A dán és a pápua kutatók kalandos expedíció során bukkantak rá a két mérgező fajra, a Pachycephala schlegelii és a Aleadryas rufinucha nevű madarakra, két évtizede ez az első felfedezés, amelyben egy madárról kiderült a korábban nem ismert mérgező volta. A BTX igen erős idegméreg, amely a nátriumion-csatornák áthangolása révén súlyos izomgörcsöket okoz, és a madarak maguk e nátriumion-csatornák mutációjának hatására nem válnak saját mérgük áldozatává. A madarak esetében kevésbé végzetes a bennük lévő BTX hatása, mint a nyílméregbékák esetében, de a kutatók szerint így is védő hatása lehet az érintett fajokra.

Kasun Bodawatta, a kutatás vezetője elmesélte, mi vezetett el a felfedezéshez: „Knud azt hitte, szomorú vagyok, vagy elegem van az expedícióból, amikor könnyes szemekkel, csöpögő orral találtak rám. Azonban én csak ültem, és tollmintát vettem egy gyümölcsrigótól, a bolygó egyik leginkább mérgező tollú madarától.” Egész addig nincs gond, míg csak kiszedik a madarat a befogásukhoz használt hálóból, ám a tollmintavétel, amelyet már zárt helyen hajtanak végre, „olyan, mintha hagymát szelnél csak idegméreg jönne a hagymából” – tette hozzá a kutató.

A pápua őslakosok nem eszik meg ezeket a madarakat, mert, amint mondják „égeti a szájukat” a húsuk, mint a csili. Knut Jønsson elmondta, hogy voltaképp ez segítette őket a felfedezéshez is, mivel amint egy kicsit is tovább kell kézben tartani a madarat pár pillanatnál, a méreg máris elkezdi kifejteni kellemetlen hatását. Ez alapján úgy vélik, valamiféle riasztó hatása biztosan van a méregnek a madarat elfogyasztani kívánó ragadozók felé.

A madarak nem maguk állítják elő e méreganyagokat, hanem a környezetükből tesznek szert rá, az elfogyasztott élelmük segítségével, pont úgy, ahogy a nyílméregbékák is. A madarak gyomortartalmában találtak már mérgező bogarakat, de egyelőre nem biztos, hogy ez jelenti a méregforrásukat is. A békákról már ismert, miként védekeznek a saját mérgük ellen, a kutatók a madarak esetében is meg akarták tudni, hogy vajon hasonló nátriumion-csatorna változások állnak-e a háttérben. A vizsgálat kiderítette, hogy igen, de nem pontosan ugyanazok, mint a békáknál – ez a béka és a madár esetében a konvergens evolúció eredményeként alakult így. Ezek a vizsgálati eredmények az embert érintő egyes mérgezések leküzdéséhez is hozzájárulhatnak majd.

A kutatók elmesélték azt is, hogy bár a kannibalizmusnak jó néhány évtizede vége Új-Guineában, ez nem jelenti azt, hogy veszélytelenek az expedíciók. Minden esetben alaposan meg kell beszélniük a helyi lakossággal, hogy mit szeretnének csinálni a dzsungelben, tiszteletben kell tartani azok spirituális világát, és még így is előfordulhatnak kellemetlen, váratlan helyzetek, amelyeket a helyiek segítsége nélkül nem lehetne megoldani. A jelen kutatásban nagyon sokat segítettek az őslakosok a helyismeretükkel is – ahogy számos hasonló vizsgálat során is világszerte. A jó kapcsolat a kutató és az őslakosok közt elengedhetetlen a sikerhez.