Felmérték Belize korallzátonyainak állapotát
A közép-amerikai Belize partjait mintegy 300 kilométernyi korallzátony szegélyezi, amelynek állapotát a NASA műholdfelvételei segítségével mérték fel.
A NASA JPL (Sugárhajtás Laboratórium) számolt be arról a kutatásról, amelyben 2 évtized műholdas mérési adatait dolgozta fel egy amerikai és belize-i szakemberekből álló csoport. Arra voltak kíváncsiak, mennyiben fenyegetheti Belize híres korallzátonyait a korallfehéredés és az ökológiai összeomlás. Az eredmények a kutatók törekvései szerint segíteni fogják a hatóságokat abban, hogy a megfelelő döntéseket hozzák meg a zátonyok védelmében.
Az UNESCO világörökségi helyszín korallzátony-rendszer sok ezer állat- és növényfajnak ad otthont, de ez sem mentesül napjaink fenyegetettségétől, mint a túlhalászat, az úgynevezett fejlesztések, vagy épp a klímaváltozás. A Frontiers in Remote Sensing szakfolyóiratban bemutatott kutatási eredményekben rangsorolták a Belize közeli védett tengeri területeket aszerint, hogy melyiket mennyire veszélyezteti a felmelegedés és a víz zavarossá válása, s a korallfehéredés.
A korallok fotoszintéziséhez elengedhetetlen, hogy a víz tiszta maradjon. Ha valami okból az üledék rendszeresen felkeveredik, akkor a vízréteg átlátszatlanabbá, sötétebbé válik, így kevesebb fény jut a korallokkal szimbiózisban élő fotoszintetizáló algáknak. Ez az egyik oka annak, hogy egy korallzátony elpusztulhat. A másik fő ok a víz melegedése.
A kutatók az Aqua műholdon üzemelő MODIS képalkotó berendezés által végzett megfigyelési adatokat dolgozták fel, ebből kiderült olyasmi, mint a parti vizek átlátszósága, és a vízhőmérsékletek. A műhold 2002-től kezdve mér, így 20 évnyi adat állt rendelkezésre a vizsgálatokhoz, ráadásul ezek az adatok a kutatók számára szabadon hozzáférhetőek. Az elemzéssel megállapították, hogy a zátonyrendszer mely részei veszélyeztetettek jobban, és melyek kevésbé, s az így felállított kockázati rangsor alapján az ország döntéshozói kezébe egy fontossági sorrendet nyújtó adatbázis került. Mivel most készül a terület következő kezelési terve, ennek elkészítéséhez már felhasználhatják a műholdas mérésekből levont következtetéseket is a szakemberek.
A kutatásban alkalmazott felmérési módszer újdonság, a vízhőmérsékletek és a víz átlátszósága alapján is 1-6 közti rangsort állítottak fel minden vizsgált pont esetében a kutatók. Ez azt jelenti, hogy egy-egy zátonyrész egy 2-12 közti pontszám jellemez, amelynek annál nagyobb az értéke, minél nagyobb veszély fenyegeti az adott területet. Vagyis, ha valahol meleg is a víz és sok is a benne lebegő üledékszemcse, akkor akár 12 pontot is kaphat, s ezzel a leginkább veszélyeztetett, míg elméletben a kristálytiszta és hűs vizű terület 2 ponttal egészségesnek bizonyul. Ezt a pontozásos rendszert a világ más zátonyai esetében is lehet alkalmazni, hasonlóképpen műholdas mérések alapján. Azonban a kutatók szerint még további adatokat is be lehet vonni a vizsgálatokba, mint például a vízben oldott szén-dioxid (ezzel a víz savassága).
Hagyományosan az állapotfelméréseket csónakból végzik, lassan és csak egy-egy időpillanatról kapnak így adatot, a műholdas módszer viszont hosszabb távú változásokat is kimutat és sokkal gyorsabban elvégezhető, sokkal kisebb költséggel.