A méh, amelyik jól járt a mezőgazdasággal
A mezőgazdálkodás a legtöbb esetben a természetes beporzók gyérülésével jár, részint a monokultúra, részint a vegyszerhasználat miatt. Van azonban egyetlen kivétel, egy méhfaj, amelyik nyert.
Észak-Amerika egyik hagyományos terménye a tök, annak számtalan különféle változata, az őslakos kertészeti kultúra egyik alappillére, a Három Nővér (kukorica, bab, tök) egyike. Úgy tűnik, a tökfélék iránti rajongásunk a tök egy specializált beporzójára is hatással volt: az Eucera pruinosa (másik nevén Peponapis pruinosa) számára terített asztalt jelentenek a kertek, szántók. A méhfaj kizárólagosan a tökfélék nektárjával és pollenjével táplálkozik és ezt gyűjti utóda számára is a több kamrából álló föld alatti fészkébe. A faj eredeti pollenforrása egy vad tökfaj, a Cucurbita foetidissima volt, amely Mexikó felől indult hódító útjára (lásd a lenti videón, ahol a kék a vad tök, a piros a méhfaj elterjedését mutatja).
A Pennsylvania Állami Egyetem kutatóinak felmérése szerint ez a méhfaj nemhogy csökkenő tendenciát mutatna, hanem folyamatosan gyarapodik az állománya, ráadásul annak köszönhetően, hogy az evolúciójában a mezőgazdálkodásunkhoz alkalmazkodott. Ez az első olyan kutatás, amelyben a mezőgazdaság evolúciót formáló hatására derült fény.
„Az intenzív mezőgazdálkodás rovarokra gyakorolt pozitív hatásáról leginkább egyes kártevők jutnak eszünkbe, pillék, legyek, molyok” – magyarázta Margarita López-Uribe. „Nem annyira ismert az, hogy a hasznos beporzókra milyen hatása van az intenzívvé váló mezőgazdaságnak. Úgy találtuk, hogy a tököt beporzó méhfaj egyedszáma a mezőgazdaságnak köszönhetően megnőtt, és akár más beporzókkal is hasonló történhetett.” A növények háziasítása is befolyást gyakorolhat a beporzóinkra, amint azt a kutatás megállapította. Mintegy 5000 éve háziasították az első tökfélét (a mai élelmiszereink egy részét adó Cucurbita pepo fajt), s ekkortól a vad tökfélén élő méhek egész egyszerűen új életlehetőséget találtak az egyre nagyobb területen élő tökökben, s maguk is terjedni kezdtek. Mára az eredeti élőhelyük többszörösét elfoglalják, az USA teljes területén megélnek, és még Kanada déli részén is megtalálni őket.
A méhfaj genomjának vizsgálata feltárta, hogy abban olyan változások zajlottak, amelyek könnyebbé tették számára a korábbi félsivatagi környezetből a mérsékelt és kiegyenlített klímájú területekre áttérést. A méh jelenlegi génjeinek ötödét ezek a megváltozott gének teszik ki. Különösen azokban a génekben találtak efféle változást, amely a virágok illatanyagainak érzékelését és értelmezését teszi lehetővé. Ez azért fontos, mert a háziasított tökfélék virága egyszerűbb illatú (kevesebb összetevőből áll), mint a vad töké, és a méhnek alkalmazkodnia kellett ehhez az újszerű illatkörnyezethez, ami a mezőgazdálkodásunk hatására keletkezett.
Az, ha megismerünk mindenféle emberi hatást, amellyel a élelmiszereink előállításában létfontosságú beporzók életében közrejátszik, az élelmiszer-biztonságért is teszünk.