A Kruger Nemzeti Park első női fővadőre
Az irodában csendben szétnézek, egy fekete orrszarvú szobor áll az asztalon. Az egyenruhát viselő, 45 éves Cathy Dreyer 2021-ben lett az ikonikus dél-afrikai park vezetője. Nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy felveszi a harcot a szervezett bűnözés ellen, valamint, hogy véget vet a parkon belüli korrupciónak is. Épp a tülkök levágásának idejére érkezem, a dr. Pete Morkel vadállatokra specializálódott orvos, orrszarvú-specialista által kifejlesztett, a kétévente ismételt, művelet célja, hogy ezzel mentsék meg az állatokat orvvadászattól.
Az 1898-ban alapított Kruger Nemzeti Park vitathatatlanul a Dél-afrikai Köztársaság szimbóluma, a világ egyik legnagyobb vadvédelmi területe. A majd 20 000 négyzetkilométernyi park erdeit, szavannáit, füves síkságait és dombos gránitszikláit a Sabie, Olifants, Letaba, Shingwedzi és Luvuvhu folyók kötik egybe. Több mint 500 madár-, 145 emlős- és 336 fafajnak ad otthont, köztük az orvvadászok legfőbb célpontjának, a széles- és keskenyszájú orrszarvú-populációnak is.
Cathy a legnehezebb időben vette át a park vezetését. Ahogy mondja, a legnagyobb fenyegetettséget nem is a szomszédos országból, Mozambikból érkező illegális vadászok jelentik, hanem a Kruger körül élő közösségekben kialakult bűnözés, amely a vadőrök egy részét is behálózta. A csapaton belüli korrupció bizalomvesztéssel, a munkamorál csökkenésével, és letartóztatásokkal járt. Innen kell Cathy-nek és 400 fős csapatának újraépítenie a közösségi szellemet, és megvédeni az állatokat is.
Hogyan lesz egy városi lányból vadvédő, aki 2016-ban aztán személyesen David Attenborough-tól veheti majd át a TUSK Conservation Awards díjat?
Bár Fokvárosban nőttem fel, a családunk sokat kirándult a Tábla-hegyen és környékén, de gyakran mentünk a tengerpartra is. Fiatal korom óta tudtam, hogy olyan karriert szeretnék, amely a szabadban, a természetben való tartózkodást és a vadon élő állatokkal való foglalkozást foglalja magában.
Bármilyen furcsa, az egyetemi évek alatt egyetlen nemzeti parkban sem jártam, azért érkeztem 22 évesen az Addo Elefánt Parkba, hogy befejezzem a terepi képzésemet. Ahogy betettem a lábam erre a területre, rögtön tudtam, hogy itt a helyem.
A természetvédelmi pályafutásom akkor kezdődött, amikor a Dél-afrikai Nemzeti Parkok (SANParks) állat-egészségügyi és – vadvédelmi osztályával kezdtem el dolgozni.
Ez az egység felelős a nemzeti parkokban élő állatok befogásáért és áttelepítéséért. Itt kezdtem el foglalkozni a fekete orrszarvúk védelmével, a faj megfigyelésével, megőrzésével.
Közben pedig annyira közel kerültél hozzájuk, hogy sokan csak orrszarvú suttogóként emlegetnek. Miért éppen a fekete orrszarvúk megmentése mellett tetted le a voksod?
A legendás állatorvos, dr. Pete Morkel csapatába kerültem az Addóban. 19 éves voltam, amikor életem első orrszarvújával találkoztam. Később aztán minél többet megtudtam róluk, annál inkább megszerettem ezt a sokszor félreértett, csodálatos fajt, amelynek tagjai képesek az emberrel való kommunikációra, arról nem beszélve, hogy mindegyiknek más személyisége van.
Az utóbbi 25 évben a befogások alatt rengeteg időt töltöttem a társaságukban. Akinek kicsit is volt szerencséje foglalkozni velük, az jól tudja, az áttelepítések során a legnagyobb veszélyt az állat önmaga jelenti. Dühös természete miatt könnyen megsérülhet az órákig tartó szállítás során, hiszen itt nem csak befogásról, de szoktatókarámban tartásról, sőt, sokszor több órás repülőútról beszélünk.
Én már akkor foglalkozni kezdtem velük, amikor a bomákba, vagyis a tartókarámokba kerültek. Hogy megismerjék a hangomat, és hogy a közelemben megnyugodjanak, napokig beszéltem hozzájuk, sokszor leültem, és olvastam nekik. Ez volt a legjobb módszer, hogy elnyerjem a bizalmukat. Miután annyi időt töltöttem velük, lehetetlen volt nem rajongni értük, és hozzájárulni megőrzésükhöz.
Milyen nehézségekkel szembesültél az orrszarvúvédelemmel kapcsolatban itt, a Krugerben?
Az orrszarvúk összetett állatok, társadalmi struktúrájuk, territoriális életmódjuk és egymáshoz való kapcsolatuk miatt nehéz kezelni őket.
Az elmúlt évtizedben azonban a parkban jelen lévő agresszív orvvadászat és a belső korrupció jelenti a legnagyobb fenyegetettséget, ami csak a Covid19 világjárvány alatt csökkent. Az orrszarvúk túlélése azon múlik, hogy sikerül-e megvédenünk őket.
Munkánkat tovább bonyolítja a Kruger mérete, ami az orrszarvúk ellenőrzését rendkívül nehézkessé, költségessé, a vadőrök számára pedig igen veszélyessé teszi. Képzeljük el, hogy egy Wales vagy Izrael nagyságú területet 400 katona próbál megvédeni a betolakodóktól, úgy, hogy a csapatban nem tudni, kiben bízhat meg az ember. Ezzel állok most szemben.
Julian Rademeyer díjnyertes tényfeltáró újságíró 2023. január végén publikált terepkutatásában nagyon lényeges összefüggésekre mutatott rá a Kruger és az ország észak-keleti régiójában zajló szervezett bűnözéssel kapcsolatosan. Mit tárt fel pontosan ez a riport?
A dokumentum elsőként arról számol be, hogy milyen mértékben változott az orrszarvú-populáció az elmúlt tizen-egynéhány évben. 2011 és 2020 között például a park fehér orrszarvú létszáma 75 százalékkal csökkent, körülbelül 10 621 állatból mindössze 2607 maradt.
A Kruger kicsi, de életbevágóan fontos, kritikusan veszélyeztetett fekete orrszarvú populációja több mint felére apadt, míg 2013-ban körülbelül 415 állatról tudtunk, 2020-ra mindössze 202 maradt.
Az afrikai orrszarvú tülkének nemzetközi, illegális kereskedelmét a transznacionális bűnözői hálózatok bonyolítják le. Az ázsiai fogyasztók elsősorban Kínából és Vietnamból jönnek. Az ősi hiedelmek és a modern városi mítoszok mára összeolvadtak, az orrszarvú tülke ezek szerint tökéletes lázcsillapító, rákellenes szer, de egészségügyi tonikként, sőt másnaposság ellen is alkalmazzák. A tülök a gazdagok luxuscikkévé és befektetésévé vált, státusz szimbólum, melynek kilónkénti ára akár a 7, 2 millió forintot is elérheti.
Ma azonban a Kruger legsúlyosabb fenyegetése nem az orvvadászat, hanem a belső korrupció, és az, hogy a vadőrök igen nagy százaléka összejátszik a bűnözőkkel. Mi az oka ennek?
Sajnos a legutóbbi vizsgálatok rámutattak arra, hogy a bűnüldöző egységünk tagjainak akár 40 százaléka korrupt, akik vélhetően segítenek az orvvadász hálózatoknak, vagy valamilyen bűnözői tevékenységben vesznek részt. Ennek okán a személyzet és a vezetőség közötti kapcsolat egyre feszültebbé vált, megjelent a kölcsönös bizalmatlanság és gyanakvás. Ezt súlyosbítja az orvvadászat elleni háború, amelynek, mint a kábítószer-ellenes harcnak, soha sincs vége. Az orvvadászatra adott militarizált válasz megannyi ember életét követelte, őrök, rendőrök, katonák és maguk az orrvadászok is áldozatul estek a harcnak.
Óriási a pszichológiai és fizikai nyomás a katonákon, nem csoda, hogy sokuk felteszi a kérdést: Az orrszarvúk fennmaradása valóban fontosabb, mint egy emberélet?
Mi a helyzet a park körül élő vadőrökkel?
Az ő helyzetük a legnehezebb, hiszen különösen ki vannak téve a velük együtt élő bűnbandáknak. Nincsenek biztonságban. A rendőri bűnözés, valamint az erőforrások hiánya, olyan kormányzási űrt teremtett, amely elősegítette az illegális hálózatok virágzását. A mindent átható szegénység, a mélyen gyökerező egyenlőtlenség, a politikai instabilitás, a nem megfelelő szolgáltatások miatti erőszakos közösségi tiltakozások, az állami tehetetlenség és a széles körben elterjedt korrupció tovább súlyosbítja ezt a helyzetet. A becsületesebbeknek nem sok más lehetősége van, mint szemet hunyni kollégáik tevékenysége felett, attól tartva, hogy megölik őket.
De a bűnüldöző szervek sokszor nem elégszenek meg ennyivel: „Tudjuk, hogy a parkban dolgozol, a feleséged egyedül van otthon a gyerekekkel, és a fiaid ide járnak iskolába. Te döntesz” – mondják. Az őr elkezdi az információkat szolgáltatni a bűnbandának, elveszi a pénzt, és ezzel megvédi a családját is.
Persze nem akarok kifogást keresni nekik, de sok olyan vadőrnek, aki belekeveredik az orvvadászatba vagy a korrupcióba, a családja és a megélhetése kerül veszélybe, és nincs hova fordulnia, hiszen csak a bűnözést látják maguk körül.
Hogyan lehet ezt megállítani?
Úgy, ha a Kruger Nemzeti Parkban folyó bűnözést és korrupciót nem kezeljük elszigetelten, hiszen szoros összefüggésben áll a Mpumalanga régióban zajló szervezett bűnözéssel, ideértve az emberrablásokat, az ATM-robbantásokat, az illegális bányászatot, a zsarolást is.
2022. április 23-án például a Mpumalanga korrupciós nyomozócsoportja egy úttörő nyomozás során letartóztatott két veterán Kruger őrt. 25 éve dolgoztak a parkban. El tudod képzelni, mit okoz ez a személyes kapcsolatokban? Azóta már vadőröket, nyomolvasókat, sőt takarító személyzetet is letartóztattak, mert segítettek elrejteni a fegyvereket, és információval szolgáltak az orrszarvúk hollétéről.
A csapatvezetők sokszor úgy kénytelenek megtervezni a bevetéseket, hogy akikben megbíznak, megkapják az orrszarvúk megfigyelésével kapcsolatos munkát, akikben nem, azoknak más feladatokat osztanak ki.
Szeretném holisztikusan kezelni a belső problémát, nem csak poligráfos hazugságvizsgálatot alkalmazni, hanem háttérellenőrzéseket is végezni, amelyek túlmutatnak a jelenleg végzett alapszűrésen. A cél most az, hogy újraélesszük a lelkesedést, a munka iránti elköteleződést, azokat az alapvető értékeket, amelyek miatt mindannyian ezt a szakmát választottuk.
Cathy munkájának csupán egy része az orvvadászat elleni küzdelem. A vadőrök felelősek ugyanis a biodiverzitás megőrzéséért, ideértve az égetést, a vízgazdálkodást, a különleges jelentőségű fajok megfigyelését, az erózió elleni védekezést, a vadelfogást vagy épp az állatok összeírását, hogy csak néhányat említsünk.
„Szerencsés vagyok, hogy Krugert otthonnak hívhatom, és hogy olyan képzett, elkötelezett emberekkel dolgozhatok együtt, akiktől van lehetőségem tanulni. Az általam választott, 25 éve tartó út azt jelenti, hogy a család, a házasság és a gyerekek háttérbe szorultak. Bár a párommal 18 éve együtt vagyunk, ő épp Malawi nemzeti parkjában dolgozik, de mindketten arra tettük fel az életünket, hogy hozzájáruljunk Afrika csodálatos állatvilágának a megőrzéséhez” – mondja Cathy Dreyer.