Kis kokas a nyírfajd
Gyerekkoromban nagy csodálattal nézegettem az ajándékba kapott madárhatározó lapjain a nyírfajdot (Lyrurus tetrix). Akkoriban elérhetetlen célnak tűnt, hogy valaha találkozzak vele.
Olvastam, hogy a Kárpátok magas bércein, az örökzöld fenyvesekben költ, hazánktól távol, de ott is ritka. Majd az egyszer csak Szlovéniában valóra vált a gyermekkori álmom. A Vršič-hágónál egy csodaszép kakast sikerült látnom, mégpedig úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva, havas tájon. Népi elnevezése a kis kakas vagy a kis kokas. Az öreg kakas domináns színe a kékesfekete, a szárnyán és vállán tollai éppen csak alig észrevehetően barnás árnyalatúak. A vállcsúcson kis fehér folt látható, szárnyaikon két fehér sáv. A farok tizennyolc tollból áll, a szélső farktollak fokozatosan megnyúltak és kifelé hajlanak, így a farok lant alakú. Az alsó farokfedők hófehérek és viszonylag hosszúak. Szürkésfehér csüdje finom tollakkal fedett. A szem felett látható az úgynevezett rózsa, kis vörös folt.
A tyúk egyszínű barna, csak semmi pompa.
A magas hegyvidék állandó madara. A nagy tisztásokkal tarkállt, bő aljnövényzetű fenyőerdőkben és vegyes faállományú erdőkben lel otthonra, ahol nagy számban teremnek a táplálékát biztosító bogyótermő növények. A többi fajdféléhez hasonlóan, nászidőszakban látványos násztáncot lejtenek, melyet dürgésnek hívunk. Messzi északi országokban ennek a megfigyelésére nagy esély van, Közép-Európában kisszámú állománya miatt hatalmas szerencse szükségeltetik hozzá.
Fészkét földbe kapart mélyedésbe építi a tyúk, ebbe rakja nyolc-tizennégy sárgásfehér alapon barnásan foltozott tojását. Csak a tyúk kotlik, a kakas a közelében őrködik. Fiókái is megfogó látványt nyújtanak, foltos pihével borítottak, majdnem egy hónap elteltével kelnek ki a tojásból. Alig száradtak meg, már szertejárnak, mivel fészekhagyók. A pár fiókanevelés idején állati eredetű táplálékot fogyaszt, egyébként rügyekkel, növényi hajtásokkal és legfőképpen az áfonya és boróka bogyóival táplálkoznak.
Hazánkban a 19. században a Nyírségben még fészkelt, Földváry Miksa erdőmérnök 1924-ben a Sajó menti erdőben egy dürgő kakast is elejtett.
Hazánkban védett madárfaj, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
Gyönyörű kolostorrom rejtőzik ebben a hazai erdőben
Még meglepőbb, amikor egy ilyen szakaszon találjuk meg azt az erdei atmoszférát és csendet, amit a hosszabb utaktól remél az ember. És folyamatosan állatokat látunk, nem csak őzet, de a hiúz életjeleit is. Tartsatok velünk a relatív kis kiterjedésű Szalonnai-hegységet bemutató epizódban, ahol az Aggteleki Nemzeti Park munkatársa is elmeséli a martonyi kolostor- és templomrom megmentésének történetét. Kicsit lézerszkennelünk, kicsit drónozunk is, a videóból kiderül, miért.
Vadászpilótákat megszégyenítő gyorsulást él át ez a pók
Az alig pár milliméteres ausztrál pávapókok eddig pazar színeikről és látványos udvarlási rítusukról voltak híresek, kiderült, hogy az ugrásukban is rekorderek.
A villámcsapás akár hasznos is lehet egy fának
Egyes nagy termetű trópusi fák számára a villámcsapás nem végzetes, hanem életadó.
Az Adélie-pingvinek évezredes múltját vizsgálták
A kutatás során mind a pingvinek egykori jelenlétének, mind pedig étrendjének nyomait feltárták.
Lepkegyűjteményekben követhető egy betegség terjedése
A múzeumi állatgyűjtemények, bár sokakban ellenérzéseket kelt a meglétük, rengeteg hasznos tudományos kutatást szolgálnak anélkül, hogy újabb példányokat kellene elpusztítani.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
