A polip csíkjai ujjlenyomatszerűen egyediek

Közép-Amerika csendes-óceáni partjai közelében élnek azok a polipok, amelyek jellegzetes mintázatáról egy új kutatás kiderítette: teljesen egyediek.

Egy kutatócsoport az Octopus chierchiae fajba tartozó 25 polip életét és kifejlődését követte azok kikelésétől fogva, megfigyelték, miként alakul az állatok jellegzetes mintázata ezen időszak során. A frissen kikelt polipok testén életük ötödik napján kezdett először megjelenni a mintázat, a minta egyedi alkotóelemeit – a sávokat, csíkokat, gyűrűket, pettyeket – a kutatók minden állatkán folyamatosan követték, jó 2 éves korukig, amikor is elpusztultak (ezek a polipok ilyen rövid életűek).
A PLOS One folyóiratban publikált megfigyelések arra vezettek, hogy a minta akkor is megmaradt, ha az állat színe, vagy a bőre szerkezete átalakult a fejlődése során. A minta olyannyira egyedi volt, hogy nemcsak vizsgálatokkal, hanem puszta ránézésre is meg tudták különböztetni az egyes polipokat a szakemberek. Ezután felkértek egy külsős (a polipokat nem ismerő) csoportot is, hogy próbálják meg beazonosítani az egyes polipegyedeket képek alapján, és még ezek az emberek is 84 százalékos sikerrel jártak.
A szakemberek szerint nem kizárt, hogy e polipok a mintázatuk alapján képesek egymást megkülönböztetni is, hisz kiváló a látásuk, remek a memóriájuk is. Ami viszont még fontos: az állatok megfigyelésében is fel lehet használni egyedi mintáik ismeretét.
Ez utóbbinak a tengeri ökoszisztémák, illetve maga a polipfaj életének megismerésében jut hatalmas szerep: ahhoz, hogy kiderüljön például az állat elterjedése vagy szaporodási sikere, meg kell ismerni az egyedeket egy-egy hosszabb időn át végzett megfigyelés-sorozatban. Mivel a polip testén nincsenek olyan kemény régiók, ahova biztonsággal lehetne rögzíteni az egyedek megkülönböztetését szolgáló jelzőcímkéket, így az, ha a mintázat alapján is elkülöníthetőek, kimondottan szerencsés, különösen ennél az alig 4 centis állatkánál.
A kutatók hozzátették, mivel laborban, védett körülmények közt felnevelt állatokat vizsgáltak, az nem kizárt, hogy a természetben a sérülések például valami módon befolyásolják a mintázatukat.