Nem is oly unalmasak ezek a lepkék

Az álcázás nagymesterei azok a lepkék, amelyek nagyrészt Amazónia brazil és perui régiójában élnek, és amelyeket a tarkalepkékhez, azon belül a szemeslepkék rokonságához tartozó Euptychiina csoport képvisel. E csoport a lepkészek rémálma abból a szempontból, hogy az egyes fajok – összesen több mint 500 – ránézésre szinte megkülönböztethetetlenek. Szinte mindannyian „unalmas” barna színeket öltöttek, így tökéletesen be tudnak olvadni a lehullott levelek környezetébe. Ez tipikusan az a lepke, amikor az ember nézi az avart és egyszer csak felrepül az egyik levél.

Mintegy 100 fajuk egymás mellett él Amazóniában, vagyis ugyanazokat az élőhelyeket lakják, nem vonzóak se a lepkegyűjtők (szerencsére), se a kutatók számára, talán pont azért, mert rendkívül egyformák és „unalmas” színűek. Egy nagy, nemzetközi kutatócsoport most megpróbálkozott azzal, hogy genetikai vizsgálatok alapján felállítja e lepkék családfáját, az eredményeiket a Systematic Entomology szakfolyóiratban közölték. A kutatást a Floridai Természettudományi Múzeum ismertette.

E lepkefajok jellemzői a rokonságuk meghatározásában is nehézséget jelentenek, ezért volt szükség a szakértők nagy csoportjára, akik végül mintegy 60 ezer múzeumi példányt vizsgáltak át egyenként és elemezték azok tulajdonságait. E hatalmas munka során több mint 100, eddig ismeretlen fajt tudtak azonosítani és végezték el ezek tudományos leírását – e lepkék az orrunk előtt hevertek eddig is, pusztán a többiekkel való hasonlóságuk miatt nem ismerték fel, hogy más fajokba tartoznak. Egy példa a Pseudodebis celia nevű ecuadori faj, amelyről kiderült a múzeumi példányai alapján, hogy nem egy, hanem 4 fajba tartoznak az ide sorolt egyedek.

Az általánosságban barna lepkék közt van számos olyan, amely feltűnő, ragyogó kék, ám ettől nem válnak könnyebben azonosíthatóvá, a kék fajok ugyanúgy nagyon hasonlítanak egymásra, mint a barnák. Az azonban nem világos, miért váltak e fajok kékké evolúciójuk során. Hasonló feltűnő „ruhát” általában akkor ölt egy faj, ha mérgező másik fajt utánoz, ám ez esetben semmi ilyesmi nem játszik szerepet a szakértők szerint.

Az is izgalmas ezekben az „unalmas” lepkékben, hogy barna képviselői közt, néha akad néhány kék – és persze vannak más lepkéknél ismert kék hím, barna nőstény párosítások is.

Több olyan faj is van, ahol csak a génvizsgálatokból derült ki, hogy egy ismert hímhez melyik, eddig ismeretlen nőstény tartozik, a két nem olyannyira eltérő. E lepkék közt vannak kimondottan nagy termetűek, számos fajuk férfitenyérnyi méretűre nő, de a kisebbek is csak kb. akkorák, mint a mi boglárkalepkéink.

Azzal, hogy sikerült feltárni e lepkék közti rokoni szálakat, majd számos más, az életmódjukat, biológiájukat érintő kutatás is elindulhat, és persze könnyebbé válik a még nem ismert fajok felismerése is. Számtalan rejtély van még azonban körülöttük.

„Tudjuk, hogy számos fajuk hímje rendelkezik olyan szárnypikkelyekkel, amelyek illatanyagot bocsátanak ki azért, hogy a nőstényeket magukhoz csalogassák, azonban nem ismerjük, miféle kémiai összetevői vannak ezeknek az illatanyagoknak. Egyes fajok hímjei hallhatóan csettegnek, ám fogalmunk sincs, miként adják ki e hangokat. Egyik kezemen meg tudom számlálni azt is, hogy hányszor találtam a vadonban Euptychiina-félék közé tartozó hernyót, így ezekről is rendkívül keveset tudunk még” – tette hozzá André Freitas, a kutatás egyik vezetője.