A múlt klímamenekültjei a pápaszemes pingvinek

Az afrikai pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) elterjedésének múltját, egykori élőhelyének nagyságát vizsgálta egy dél-afrikai kutatócsoport, s az African Journal of Marine Science szakfolyóiratban számolt be az eredményekről, a kutatást a Taylor & Francis kiadóvállalat ismertette.

A kutatás során egyrészt felvázolták, miként is nézett ki Dél-Afrika partvidéke, hol voltak a faj számára megfelelő környezetet biztosító szigetek (e szigeteken nincsenek veszélyes szárazföldi ragadozók, és kellően közel az élelem is). Az alkalmas területek mérete alapján visszakövetkeztettek arra, hogy hány madár élhetett e szigeteken: 6,4 – 18,8 milliós pápaszemes pingvin állomány lakhatta a Fokföld környéki szigetvilágot.

Afrika déli partjai az utolsó nagy eljegesedés idején, mintegy 20 ezer éve egész másképp festettek, mint ma: legalább 15 nagy sziget állt az óceánban, ezeket szinte teljesen beborították a pingvinek és más tengeri madarak több százmillió egyedének kolóniái. Aztán úgy 15 ezer éve elkezdett emelkedni a tengerszint, és a korábban nagy kiterjedésű szigetek fokozatosan eltűntek, csak kicsiny szirtek, dombtetők maradtak a vízszint felett a mintegy 100 méteres vízszintemelkedést követően. Ezzel pedig a pápaszemes pingvinek fészkelési lehetősége a tizedére csökkent az elmúlt 22 ezer évben, ennek hatására pedig meredeken zuhanni kezdett az állatfaj egyedszáma. A faj múltjának e feltárásával a kutatók azt szerették volna megmutatni, hogy milyen elképesztően sérülékeny a meglévő kis populáció, és milyen sötétnek tűnik a jövőkép a pápaszemes pingvinek szempontjából. A faj a 20. században drámai mélyrepülésbe kezdett, a század elején a Dassen-szigeten élő még mintegy másfél milliós szaporodóképes párból álló állományból 2019-re Dél-Afrika teljes területén csupán 13600 pár maradt… Jelenleg mindössze 7 szaporodó kolóniája van a pápaszemes pingvinnek. A faj a jelenlegi klímaváltozásban még inkább visszaszorulhat, és az emberi terjeszkedés további súlyos kihívások elé állítja őket.

Azzal, hogy megismerték a pápaszemes pingvinek múltját, nemcsak a jövőjük kilátástalanságára, hanem reményre is okot ad a kutatás eredménye: olyan madárról van szó, ami már rendkívüli kihívásokat élt túl, vagyis igen ellenálló faj. Ez leginkább a szaporodóhelyek újra és újra lecserélésében nyilvánul meg. Azonban sokkal nehezebb a dolga a fajnak a halászhajókkal: a pápaszemes pingvin eledele, a szardella, de e flották számára is célfaj, és a hatalmas halászhajókkal már nem fog tudni versenyre kelni az apró pingvin. Épp ezért, ha át kell valahova telepíteni egy-egy kolóniájukat, az csak akkor lehet sikeres, ha az adott helyszín környékén biztosítják számára az elérhető élelmet, magyarul: korlátozzák a halászatot.