Az egyik legcsinosabb pintyféle
Télen nagy csapatokban járnak a kenderikék (Linaria cannabina), ekkor a mezők felett láthatjuk akár több százas madárseregüket.
Apró gyommagvak után keresgélnek a hófedte tájon. Ebben az időszakban gyakran nézik őket verebeknek, holott tavasszal, azaz nászidőszakban a hím, a pintyfélék között, az egyik legszebb madár. A mellükön és fejtetejükön csodaszép piros színt viselnek. Egész esztendőben megfigyelhető madárfaj, azonban a gyűrűzések tanulsága szerint a hazánkban költő kenderikék egy része déli országokban telel, így leltek Málta szigetén is gyűrűs egyedet. A telelő csapatok pedig észak és északkelet felől érkező madarakkal egészülnek ki.
Jellemző rájuk, hogy a téli napsütéses időben a hímek kórusban énekelnek, ez a madárének semmihez nem fogható élményt jelent a madármegfigyelőnek. A kenderike tavaszi dala pedig olyan szép, hogy versenyre kelhetne sok más erdei madárfajjal.
Környékünkön, a Somló-hegyen gyakran találom fészkelve, ekkor rendszerint a szőlőtőkén vagy a talajon a fűcsomók védelmében ül a fészkén, de költ a kertünkben álló örökzöldeken is. Másfél két méteres magasságban rakja itt a fészkét. A fészekanyagot a tojó hordja, kizárólag ő építi, a hím madár folyamatosan kíséri, míg a párja a mesterművön dolgozik, de gyakran egy közeli cserje vagy fa csúcsán ülve biztatja párját énekével.
A kikelő fiókák etetésében már mindkét szülő részt vesz, a nap folyamán szorgalmasan hordják a táplálékot. Évente kétszer költ, az első költése áprilisban zajlik. A kotlás szintén a tojó feladata. Nagyon csinos 5-6 kékes alapon foltozott tojást rak, a fiókák tíz, tizenkét nap után kelnek ki. A etetés is érdekes ceremónia, hiszen míg az egyik szülő etet a másik megvárja a közeli bokor csúcsán, majd cserélnek, és a másik vállalja az őrszem szerepét. A fiókák kirepülésük után rögtön önállóak lesznek, a pár pedig egy második költésbe fog.
Magyarországon védett madárfaj, természetvédelmi értéke 25 000 forint.