Már a sárgarigók hangját is hallhatjuk!

Az első éneklő példányt április 27-én hallottam és láttam Apácatornán, a falu csalitosában. Számomra mindig a meleg beköszöntét jelzi e csodálatos madár hazatérte, ők afrikai szállásukról jönnek vissza.

Nagyon szépek a sárgarigó (Oriolus oriolus) régi, népies elnevezései, úgymint aranymálinkó, a szolgabíró, a sárga venyhe, az aranybegy, huncutbíró vagy a lórió.


Ligetes erdők, nagyobb kastélykertek, temetők, fasorok, gyümölcsöskertek költőmadara. Fészke a madarak között igazi remekmű, fák ágvillájában mesterien, szinte művészi ügyességgel szövi a fészekcsészét, amely növényi rostokból áll. A fészekcsésze az ágvillában csüng lefelé, ebbe teszi a tojó négy-hat tojását. Évente egyszer költ, de ha első költése meghiúsul, akkor pótköltésbe kezd. Sok rovart, szőrős hernyót, cserebogarat fogyaszt. Gyümölcsérés idején nagy kedvence a szeder, a vadcseresznye.
Gyerekoromban mindig lopva lestem kertünk hatalmas szederfáján a sűrű lombok között csemegéző sárgarigókat, amelyek a fészekben ülő fiókáiknak is szállították a finom gyümölcsöt. Éneke szinte mindenki számára ismerős. Megpillantani nehéz, de aranyló sárga színe szembetűnő.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000.