Miért is vonzza a rovarokat a lámpafény?

Számos elképzelés született már arról, mi miatt is keringenek a rovarok a lámpák fénye körül, azonban egy új kutatás feltárta: egyáltalán nem a fény vonzása a jelenség lényege. A korábbi elképzelések közt volt olyan, hogy összetévesztik a navigációban használt holdfénnyel, vagy épp a levelek közti, fény felé vezető réseket célozzák meg meneküléskor, de volt olyan ötlet is, hogy a fénnyel járó hő jelent számukra vonzerőt. Mivel a fokozódó fényszennyezés és a rovarok létszámának gyors csökkenése összefügghet, ezért fontos megérteni, voltaképp mi miatt is keringenek a rovarok a lámpáink körül.

A kutatók a technika fejlődésének köszönhetően most először végeztek olyan terepi- és laborvizsgálatokat, amelyekben 3 dimenzióban tudták ábrázolni a rovarok lámpa körüli mozgását, ebből pedig kiderült, hogy azok nem a fény felé repülnek egyáltalán! A kutatás során éjjeli lepkéket és szitakötőket is megvizsgáltak, ezek az állatok elég nagy termetűek ahhoz, hogy jól látható legyen a testtartásuk a mozgásuk során, és ők a méretüknek köszönhetően nem pont ugyanolyan fizikai hatásoknak vannak kitéve a levegőben, mint közegben, ezért könnyebben változtatják szándékosan a mozgásukat. Végeztek vizsgálatokat zárt helyeken is, illetve Costa Rica-i erdőség tisztásain egyaránt, a viselkedés mindkét helyen ugyanaz volt.

A londoni Imperial College, a Floridai Nemzetközi Egyetem és a Costa Rica-i nonprofit szervezet, a CIEE kutatói által elvégzett vizsgálatokról egyelőre hivatalos, ellenőrzött folyóirati közlés nem jelent meg, a BioRxiv preprint szerveren olvashatóak az eredmények.

A vizsgálatok szerint a mozgásukat az határozza meg, hogy a fényforrást ösztönösen a háti oldaluk felett igyekeznek tartani, ami, ha belegondolunk, egészen logikus, hisz akár a Nap, akár a Hold fényében repülnek, az égitestek mindenképp felettük van. A rovarok látóterében mindig a fényesebb résznek kell felül lennie – gondoljunk bele, ha mi nem világítanánk, éjjel, az égbolt lenne a fényesebb!

Amikor a rovarok a lámpa körül keringenek, ezt kissé a lámpa felé dőlő testtel teszik, vagyis ekkor is igyekeznek a fényt a háti oldaluk felett tartani. (E mozgásformát akkor képesek felvenni, ha nincs erős szél – ez ugyanis kilöki őket a körkörös repülési útjukból.) Ha a fényforrás felett vannak, akkor úgy változtatnak irányt, hogy a fényforrás felett zuhanórepülésbe váltanak, miközben igyekeznek a fényt a hátuk feletti régióba tenni. Ha pedig a lámpa alatt visz az útjuk, akkor az irányváltáskor felfelé mozdulnak el.

Ez azt jelenti, hogy a rovarok amiatt repülnek látszólag a fényforrások felé, mert egész egyszerűen a testtartásukat irányító mechanizmust zavarja össze a fény, nem pedig a navigációjukat. A kutatók szerint ez az egyetlen ösztönös testtartási irány elegendő ahhoz, hogy a gyakorlatban tapasztalt fény körüli mozgásformákat megmagyarázza. Az eredmények alapján nagyobb sikerrel lehet majd olyan fényforrásokat készíteni, amelyek nem ejtik csapdába a repülő rovarokat: el kell kerülni az árnyékolás nélküli, felfelé világító, nagy fényerejű lámpák használatát. Az még további vizsgálatok tárgya lesz, hogy a fény pontosan milyen színösszetevője váltja ki ezt az ösztönös testtartást, ennek ismerete tovább javíthat majd a helyzeten.