A nagy testű madarak gyűrűzése
A madárgyűrűzés különleges és nehezített része a nagytestű madarak, jelölésük ugyanis speciális eszközöket és tudást kíván. Különleges megoldást alkalmaznak a madarászok a ragadozómadarak befogása és a fiókagyűrűzés során.
Leggyakrabban a kisebb madarak befogásával és gyűrűzésével találkozhatunk a bemutatók alkalmával, míg a nagy testű madarak gyűrűzéséről keveset tudunk. De mi számít nagy testű madárnak? A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi területfelügyelő munkatársa, Lóránt Miklós szerint induljunk kik abból, hogy azok az állatok, amiket a klasszikus módszerrel, például az énekesmadarak befogására használt függönyhálóval nem lehet befogni. Főként a túzok, rétisasok, parlagi sasok, kanalasgémek, a fehér- és fekete gólyák, valamint a hattyúk gyűrűzése speciális módszert igényel, amennyiben így sem lehetséges a felnőtt madarak jelölése, a fiókák lábára kerül gyűrű.
Minden esetben a legfontosabb az érzékeny és fokozottan védett madárfajok viselkedésének ismerete, ennek függvényében dől el, hogy milyen sajátos hálót vagy épp terelőt igényel az akció. A fiókák jelölése fajspecifikus ismereteket kíván meg a fokozottan védett fajok esetében pedig külön engedélyre is szükség van.
„A fiókák gyűrűzésére egy klasszikus példa a gémtelepeken történő jelölés, ahol külön figyelmet kell fordítani arra, hogy csak a biztonságosan megközelíthető fészkekben, a fiókák szétugrálását elkerülve lehessen jelölni a madarakat. Az állatok kora is meghatározó, a túl kicsi és a túl nagy fiókák nem jelölhetők, hiszen a kicsik lábáról még leesik a gyűrű, míg a nagyobbak menekülés közben kiugorhatnak a fészekből” – magyarázza Lóránt Miklós természetvédelmi területfelügyelő, majd azonnal hozzáteszi, hogy minden madárfajra csak meghatározott méretű gyűrű rakható, így ha egy fiókára az adott gyűrűméret már lazán feltehető, akkor nem kell tartani a gyűrű későbbi „rászorulásától”, mivel a fiatal fészeklakók lába az idő előrehaladtával némileg vékonyodik.
Ahogy a fejlett példányok és a fiókák gyűrűzése is más technikát igényel, úgy fajonként is változik az eljárás. Például hazánk legnagyobb testű madarának egyedi jelölése A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában elnevezésű LIFE projekt keretében történik. Itt elsősorban fiatal madarakat, illetve tojó egyedeket jelölnek a költési siker és a fiókák mortalitását okozó tényezők minél pontosabb megismerése érdekében.
A rétisas és a parlagi sas a nagy madarak és egyben a legveszélyeztetettebbek közé tartozik, itt is a fajvédelmi programban meghatározott és évente megtervezett ütemezés szerint történnek a gyűrűzések.
A kanalasgém esetében a színes gyűrűzés mellett az egyedek jeladózása is történik, ami számos kérdésre ad választ, a fiatalkori kóborlásokkal vagy a telelőhelyek meghatározásával kapcsolatban. A klasszikus, és egyben leggyakrabban használt jelölési módszer a fémgyűrű lábon történő elhelyezése. A különféle színes gyűrűk a nagy testű madaraknál az egyedek újbóli, befogás nélküli azonosítását teszik lehetővé. „Mivel sokszor, viszonylag nagy zavarással jár a jelölés, a felhelyezett eszközökkel minél hatékonyabb nyomkövetést szeretnénk elérni, ezért ma már különféle jeladókat is használunk, amik bár nagyon praktikusak, de még mindig költségesek.”
Az országos programok keretében szervezett nagytestű madarak gyűrűzése segíti az állományok felmérését is és pontos információt ad az egyes fajok adott évi költési sikerességéről. Ilyenkor van lehetőség a genetikai minták gyűjtésére is, ami ma leggyakrabban tollmintákból történik, de a táplálékmaradványok analizálása is fontos információt ad a védelemhez. Általánosságban elmondható, hogy nagy testű madarak gyűrűzése során a legszükségesebb minimális egyed jelölésére törekednek a szakemberek, miközben a lehető legtöbb információt igyekeznek kinyerni a jelölés során.
„A gyűrűzési programok hatékonyságát tovább növeli a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság specialitása, egy úgynevezett vetőcsöves háló, amit elsősorban vadludak befogására használunk, de bevetettük már felnőtt kanalasgémek jelölésekor is, mint sajátos fogóeszközt. Ez egy olyan pirotechnikai találmány, ami egy igen nagy felületű hálót tud madarak vagy komplett madárcsapatok fölé dobni a befogás érdekében. Alkalmazása szerteágazó ismereteket igényel” – derül ki a természetvédelmi területfelügyelő válaszából, aki megjegyzi, hogy az Igazgatóság évek óta egy holland egyetemmel közösen figyeli a Kárpát-medencében telelő lilikek vonulását és költőhelyét. A kutatás feltárta a telelés során fellépő veszélyeket, és várhatóan újabb ismeretekkel gazdagodnak a természettudósok. A nagy madarak gyűrűzése folyamatos hazánkban, hogy a védett fajokat még nagyobb biztonságban megőrizzék.
Mosolyognak egymásra a játszó delfinek
Palackorrú delfineket figyeltek játék közben, és ekkor tűnt fel, hogy nyitott szájjal „mosolyognak” egymásra.
Nektár, veríték és könnyek: egyes méheknek igen fura ízlésük van
A méhekről még mindig a háziméhekre asszociál az emberek elsöprő többsége, ideje azonban apránként megismerni azt a rendkívül sokszínű társaságot, amelynek számtalan tagja még fullánkokkal sem rendelkezik.
Mongólia ikonikus állatának megóvásában segíthet a magyar kutató
Dr. Sramkó Gábor, a Debreceni Egyetem munkatársa Szajki Bálinttal, a 24.hu fotósával 2024 júniusában kelt útra Mongóliába.
Nagy kihívás előtt áll a természet
A csapadékminták átalakulása komoly próbatétel elé állítja a fajokat.
Az év madarának nyomába eredtek a szakértők
Az MME munkatársai a kerecsensólymok helyzetét próbálják jobban megérteni.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
