Fehérjék nélkül nincs vándorút

Amerikában honos poszátaféléket, hosszú távú vándor kucsmás lombjárókat (Setophaga striata) és rövid távú vándor koronás lombjárókat (Setophaga coronata) vizsgáltak szélcsatornában egy amerikai–osztrák kutatócsoport, amelyet a massachusettsi Amherst Egyetem szakembere vezetett. A kucsmás lombjáró több mint 1600 kilométert képes repülni megállás nélkül a nyári és téli területei közt, és az útja során rengeteg zsírt éget el. A PNAS folyóiratban publikált vizsgálatok azonban arra mutattak rá, hogy a zsír mellett a madarak rengeteg fehérjét is elhasználnak, legfőképp izmaik anyagából, ráadásul az útjuk elején. E felfedezés ellentétes a korábbi elméletekkel, amelyek szerint a madarak csak a vándorútjuk legvégén nyúlnak fehérjetartalékaikhoz, merthogy addig minden szárnycsapásukhoz szükség van az izomzatukra.

Egy dél-kanadai madármegfigyelő állomás segítségével vizsgálták meg az állatokat, 20, illetve 44 egyedet a két fajból. A madarakat akkor fogták be, amikor azok készültek elindulni a telelőhelyükre, ezt követően a Western Egyetem kutatóbázisára szállították őket, ahol kimondottan a madarak repülésének vizsgálatára szolgáló szélcsatorna van.

Minden madár testzsír- és izomtömegét megmérték, majd alkonyatkor elengedték őket a szélcsatornában – mivel e madarak éjjel vándorolnak. A kutatók mindaddig ébren maradtak, míg a madarak a szélcsatornában voltak, s csak akkor pihentek, amikor a madarak is megálltak, és ekkor ismét megmérték a madarakat.

A szélcsatornás kísérletek során a rekord a 28 órás megállás nélküli repülés volt (három kucsmás lombjáró is lerepülte ezt az időtávot), ennek során meglepően sok zsírtartaléka volt még a madárnak, ám jelentősen csökkent az izomzata. „A tesztjeink során egyenletes tempóban égették el a zsírjukat a madarak. Azonban azt is észrevettük, hogy a repülésük legelején rendkívüli arányban használták fel a fehérjéik nyújtotta energiát, majd a fehérje-felhasználás a továbbiakban folyamatosan csökkent” – magyarázta Cory Elowe, a kutatás vezetője. Soha korábban nem sikerült még megmérni, mennyi fehérjét használnak el energiaként vándorlásuk során a madarak.

„Azt tudtuk, hogy használják a fehérjéik energiatartalmát is, de azt nem, hogy ilyen ütemben, és ennyire a vándorút elején” – tette hozzá Alexander Gerson, a tanulmány rangidős szerzője. „Sőt, mi több: e madarak képesek elhasználni izomtömegük 20 százalékát, majd alig néhány nap alatt vissza is építik ezt.”

A kutatók arra jutottak, a lecsökkent fehérjemennyiség (vagyis izomtömeg) lehet az, ami korlátozza, meddig is repülhetnek a madarak. Nem világos azonban, hogy miért e módon vágnak neki a vándorútnak, és főként az nem, hogy miként képesek ezt az elhasznált fehérjetömeget olyan gyorsan visszaépíteni szervezetükbe. Felmerült az a kérdés is, hogy azok a madarak, amelyek a telet a zord vidékeken töltik és vacogással termelnek hőt, vajon szintén a fehérjekészleteiket élik-e fel ennek során? Kérdés az is, hogy a felmelegedő klímán melyik telelő stratégia lesz a győztes: a vándorlás, vagy a vacogás?

Az azonban bizonyos, hogy az j eredmények rengeteg új kutatni valót is jelentenek a madarászok számára.