Karsztvízi paradicsom
Miközben a Tata határában lévő Fényes Tanösvény pallósorán sétálunk, egyre több, kisebb és nagyobb forrás tűnik fel.
A bejáratnál lévő tájékoztató táblán olvasható információ szerint, naponta összesen mintegy 35 000 köbméter, enyhén szénsavas karsztvíz jut a felszínre ezekből a forrásokból – ugyanannyi, mint a Hévízen. Ám mivel ily’ mértékben tagolódnak szét a tatai források, ezért az itteni víz hőmérséklete csupán 20-22°C. Ha az összes karsztvíz egyetlen vízoszlopban törne elő, akkor a becslések szerint 17,7 méter magas, és a hévízivel megegyező, 38°C-os lenne.
A kihelyezett ismertetőből az is kiderül, honnan e szépen csengő név. Minden egyes kitörésnél a forrás vize felkavarja a meder alján lévő lisztfinom kvarchomokot (világos foltok a képeken), majd a Nap sugarai megcsillannak a szemcséken, és a szemlélőben olyan érzés támad, mintha fénylenének a parányi részecskék.
De mi okozza e páratlan szépségű jelenséget? Dankó Zsolt hidrogeológus egészen messziről kezdi a lábunk alatt végbemenő folyamatok bemutatását. Mint meséli: olyan helyekre esnek a forráscsoport vízgyűjtő területei a közeli Gerecse és Vértes hegységekben, ahol a karsztosodásra alkalmas, repedezett triász (kb. 252-201 millió éve), jura (kb. 201-145 millió éve) és kréta(kb. 145-66 millió éve) korú mészkövek és dolomitok találhatóak.
„Tekintettel arra, hogy a hegyek lábánál a mészkőrétegre fiatalabb, oligocén (41-23 millió éves) és miocén korú (23-5 millió éves), többnyire vízzáró rétegek települtek, a leszálló karsztvizek már nagyobb mélységben áramlanak. Ezáltal egyrészt megnő a nyomásuk és kissé felmelegszenek, másrészt útjuk során kioldják a kőzet mésztartalmát. Forrásfakadásokra alapvetően ott van lehetőség, ahol részint a vízzáró alaphegység vízvezető kőzeteit, másrészt a rá települt vízzáró rétegeket tektonikai törések, úgynevezett vetők meggyengítik. E mozgások hatására a vető menti kőzetek összetöredeznek, kialakul egy másodlagos porozitás, az egyébként vízzáró rétegek is lokálisan vízvezetővé válnak“ – vázolja a szakember.
Sajnos nem mehetünk el szó nélkül az emberi behatás mellett, ami majd’ a vesztét okozta e helynek. Nem elég, hogy 1927-től kezdődően népszerű fürdőhellyé vált a forrásvilág – amit azelőtt a tavak ismeretlen mélysége miatt kerültek, de a néhány évtizeddel későbbi bányászati tevékenység miatt 1973-ra elapadtak a források. Noha a forráskürtők „maguktól” is képesek ilyesmire – a rajtuk áthaladó szennyeződések révén –, ám ezek az állapotok nem tartósak. A Fényes-források a szénbányászat befejezését követő 11. évben, 2001-ben, szállítottak újra vizet a felszínre.
Fénykorában, a ’60-as években még 30 halfajtát és más vízi élőlényt írtak le a forrásvilágban, többek között a kövi, a réti, a vágó csíkot, fejes domolykót, az állas, a sujtásos küszt, a jászkeszeget, a lápi pócot és a fekete bödöncsigát. Ezek létszáma a bányászat idején igen lecsökkent, de ahogy visszaáll a természet rendje, élőlények sokasága lepi el a vizes élőhelyet.
Magyarországon is láthatunk keselyűt
A fakó keselyű egykor jóval gyakoribb volt hazánkban, ma elvétve lehet vele találkozni.
Madarak terjesztik Új-Zéland egyes gombáit
A szarvasgombaféléket és néhány hasonló fajt világszerte emlősök terjesztik, ám Új-Zélandon nincsenek őshonos szárazföldi emlősök.
Ennek köszönhetjük a kaktuszok sokféleségét
Feltárták, miként alakult ki a kaktuszok alakban és méretben is igen változatos világa.
Milliós csapatokban rajzanak a dunavirágok
Magyar fejlesztés segíthet megóvni a különleges rovarokat.
Ezek a rovarok igazi öngyilkos merénylők
A termeszek egy különleges enzim segítségével mintegy felrobbantják magukat az ellenségeik közt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
