Napfényes Írország
Így még maguk az írek is ritkán látják hazájukat: napsütötte lankák kelettől nyugatig.
Ahogyan felénk is lenni szokott, az alföldiek magaslatokra, a hegyekben élők síkra áhítoznak. Szerencsére Írországban adott mindkét véglet. Azzal, hogy mi magunk a szigetország legnagyobb egybefüggő hegyvonulatát, azaz a Wicklow-t és az Atlanti-óceán partját szegélyező Moher-sziklákat céloztuk meg, nyíltan beismertük: alacsonyabb tengerszint feletti magasságról érkeztünk. Mégis kiválóan választottunk, hiszen sem látványban, sem érdekes információkban nem szenvedtünk hiányt. Ráadásul a januári Nap szinte mindvégig „mosolygott” ránk.
Legegyszerűbb, ha az ír sziget középkeleti részén fekvő 1,45 milliós Dublint vesszük kiindulási alapnak. Innen délre tartva könnyen elérhető az északkelet-délnyugat irányban elnyúló hegység, ami Wicklow megye – és a település – névadójaként javarészt ebben a közigazgatási egységben található. Ám határai átnyúlnak Wexford, Carlow és Dublin megyékbe is. Ez utóbbi részt a helyiek Dublini-hegységként is emlegetik. Mindösszesen 1038 méter a Wicklow legmagasabb pontja, így akár egy kevésbé edzett túrázó is könnyűszerrel indulhat csúcstámadásra. De itt nem minden a teljesítményről szól, sőt… Sokkal inkább a kikapcsolódásról és a sétaélményről – ahogyan ezt az írek maguk is szeretik.
Ehhez mérten többféle hosszúságú, nehézségi szintű és tematikus túraútvonal indul szerte a 23 000 hektáros Wicklow Nemzeti Park területén, ahol mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt. Helyenként csúszásgátló pallókkal látták el a jelzett ösvényeket, hogy a téli fagyban is biztonsággal végig lehessen haladni rajtuk. Így Írország legnagyobb és a keleti oldal egyetlen természetvédelmi területén az erdei gyalogtúráktól kezdve a hajdanvolt cink- és ezüstbányászok nyomdokába, esetleg St. Kevin vagy glendalough-i Kevin (kb. 498-618), Írország patrónusának nyomába is eredhetünk.
A Wicklow-hegységben található, a maga 121 méterével Írország második legmagasabb vízesése, a Powerscourt Waterfall. Egészen pontosan a Dangle folyó szakaszán, Enniskerry település közelében a Glensoulan-völgybe zúdul alá. Jó időben, ami errefelé azt jelenti, hogy nem esik (vízszintesen) az eső, örömmel jönnek ide piknikezni Dublinból is, hiszen csupán 18 kilométer a fővárostól.
Idekívánkozik az is, hogy óriási mázlink volt az időjárással, lévén Írország éghajlata mérsékelt óceáni. Ez a gyakorlatban tipikusan enyhe és párás nyarakat, valamint hűvös és nedves teleket jelent. Ehhez képest egy hétig napközben közel zavartalanul esőmentes időben barangolhattunk. Cserébe viszont – nekünk legalábbis irtózatos – hideg körülmények tettek próbára bennünket, főleg, ha a szél is feltámadt.
A Wicklow-hegységben már a neolitikumban, azaz az újkőkorban is éltek, ezt bizonyítják azok a jellegzetesen megmunkált sírkövek, amik Kr. e. 4600-ból valók és néhány közülük mindmáig fellelhető.
Korábban szóba került St. Kevin, aki a 6. században Glendelough-ban alapította meg a korai ír katolikus egyházat. Kihagyhatatlan kultúrcsemege lehet az 1500 éves kolostor maradványa azoknak, akik időutazásra vállalkoznak. Található itt épen maradt kápolna, részlegesen ránk maradt templomrom és egy torony. Utóbbinak kifejezett érdekessége, hogy bejárata jócskán embermagasság felett van. Úgy mesélik a helyiek, hogy védelmi céllal alakították így ki rejteküket a hajdanvolt szerzetesek. Mégis mi vagy kik elől menekültek? Tekintve, hogy a köztudatban mindig az értékek felhalmozásáról ismerték a kolostorokat, gyakorta fosztogatták őket, ezért ebbe az építménybe húzódtak be a csuhások. Miután az utolsó is felmászott a falnak támasztott létrán, beemelte azt, hogy a haramiák ne bánthassák őket. Az 1798-as brit ellenes lázadás során is a Wicklow szolgált a felkelők lakhelyéül, mígnem a 19. század elején megépült a környéken a mai látványosságként ismert hadi út. Ettől fogva a rosszfiúk helyét a turisták vették át, akik jó szándékkal és megismerési kedvvel érkeztek a magaslatokhoz. Miután 1991-ben megalapították a Wicklow Nemzeti Parkot, végérvényesen a biológiai sokszínűség fenntartható értékmentésére voksoltak az írek.
Van egy megújuló bányászfalu a Felső-tó mögött, ahová kizárólag gyalogszerrel lehet eljutni, itt megcsodáljuk a néhai bányászok épületeinek és infrastruktúrájának fennmaradt emlékét.
Utolsó nap a sziget nyugati részén található Moher-sziklák felé indultunk. E helyen összesen 14 kilométer hosszan sétálhatunk a több mint 120 méter magas sziklafalak tetején miközben páratlan szépségű panoráma nyílik az Atlanti-óceánra. Nem véletlen, hogy a sziklafal Írország leglátogatottabb úti céljai között szerepel. Ha tehetjük, napnyugta idején érkezzünk, amikor még elbűvölőbb a látvány.
Veszélyeztetett tigriskölykök születtek Budapesten
Néhány hét múlva meg is lehet őket tekinteni.
Ismét a lakosság segítségét kérik a madarászok
Újra a lakosság bevonásával mérnék fel a hazánkban fészkelő erdei fülesbaglyok számát.
Hibrid vadmacskát fogtak Tiszalúcon
A példány házi macskák és vadmacskák keveredéséből jött létre.
Miért viseli nevében a gyászt ez a rovarunk?
A gyászcincér hegyvidéki bükk- és tölgyerdők lakója.
Korábban ismeretlen mélytengeri fajokra bukkantak
Az új állatok a görög mitológia alvilággal és sötétséggel kapcsolatban álló alakjairól kapták neveiket.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
