Madár az Anatóliai-fennsíkról

Mindig is vonzódtam kelethez, sokkal jobban, mint a terepasztalszerű nyugati tájhoz. Ha keletre indulunk el diverzebb az élővilág, más a táj hangulata, vadabb, még több a természetközeli élőhely.

Talán ezért is érdekes, hogy olyan faj jelent meg az ország nyugati felén, amely a madarászszívet megdobogtatja, sőt először alig hittem el amit látok.
A pusztai ölyv (Buteo rufinus), első költését sikerült majdnem 15 évvel ezelőtt bizonyítani Magyarországon, azóta a faj terjeszkedik. Hozzánk legközelebb az Anatóliai-fennsíkon költ, és nem is akármilyen helyen, nem fákon, hanem ennek hiányában a puszta talajon építi fészkét.

Pár esztendővel ezelőtt Vinár határában kaszáltak egy földet, ahol később a szokásos bálák jelentek meg. Ilyenkor mindig előkerül a teleszkóp (egyszemű távcső), hogy az ember végigvizsgálja a területet, hátha felbukkan valamilyen ritka ragadozó madár. Ugyanis kaszáláskor, majd bálázáskor megmozgatják a mezei pockokat és egyéb kis rágcsálókat, akik hemzsegnek az ilyen élőhelyen. Nos, a teleszkóp lencséjében mikor feltűnt a pusztai ölyv, az egyik bála tetején ücsörögve, nem akartam hinni a szememnek. Majd a madarat báláról-bálára kúszva, sikerült igen közelre becserkészni, pár felvételt készítve, amelyeket a hosszú téli estékén, mindig olyan jó visszanézni. Madarunk pár napot a területen időzött, mindaddig, míg a zsákmányállatok nagy számban futkároztak az alacsony fűben. Felmerült a gondolat, hogy talán fészkel is, hiszen fiatal madár volt, költési időben.
Érdekes párhuzam, hogy ezt megelőzően pár nappal a Nagykunságban jártunk az ölyv költőhelyén, akkor még nem gondoltam, hogy hazatérve Veszprém vármegyébe, látni fogom a fajt.
A pusztai ölyv fokozottan védett madárfaj Magyarországon a természetvédelmi értéke 100000 forint.