A hárpiák serkentik a fák növekedését

Amazónia erdőtalajaiban alacsony a tápanyagtartalom, ám ahol a hárpia fészke áll, a madár jóvoltából feldúsulnak ezek az anyagok.

Ellentmondásosnak tűnik, de az olyan rendkívüli gazdagságú táj, mint Amazónia, a talaját tekintve szegény: a növények növekedésének a foszfor és a nitrogén hiánya szab határt. Az állatok azonban képesek tápanyaggal dúsítani a helyeket, ahol járnak s élnek, s ekképp tesz a világ egyik legnagyobb sasfaja, a hárpia is – számolt be az EOS földtudományi hírportál.
Egy nemrégiben elvégzett kutatásban arra jutottak, hogy a hárpia tápanyagokat visz a fészkébe, és a segítségükkel a környezete talajkémiáját is befolyásolhatja, felpezsdítve a helyi élővilágot.
A hárpia nagy magasságban, 30-50 méteren épített platformszerű fészke a fiókák 1-2 éves koráig azok életterét jelenti, ezen idő alatt a szülőpár rengeteg táplálékot hord ide. Kameracsapdás megfigyelések alapján kiszámolták, hogy évente a madár több mint 100 kilónyi zsákmánnyal (majmok, lajhárok, más madarak) érkezik a fészekbe
Új élet ered a pusztulásból
Bár a fészekbe hordott zsákmány legjavát megeszik a szülők és a fiókák, azért mindig lepottyan valami maradék – rengeteg sasguanóval együtt. Ez pedig feldúsítja a fészeknek otthont adó fák környezetében a talaj tápanyagtartalmát, például a foszfor mennyiségét, ezzel serkenti a növények növekedését. A fészkek környezetében végzett mérések szerint a fák és az aljnövényzet leveleinek nitrogéntartalma 87 százalékkal, a foszfortartalma pedig 142 százalékkal magasabb volt, mint a fészektől távolabb eső helyeken!
Az a kutatásokból biztosnak látszik, hogy a hárpia zsákmánya révén a tápanyagok beépülhetnek a növényzetbe, ám az nem világos, hogy ez pontosan miként zajlik, de alapvetően keveset tudunk az trópusi esőerdők tápanyagkörforgásáról. Logikus volna, hogy a talajon át jusson a növényekbe a tápanyag, ám a mérések ezt nem tudták igazolni, semmivel se volt több belőlük a fészek körüli talajban, mint másutt. Elképzelhető persze, hogy olyan gyorsan felszívódnak ezek az anyagok, hogy egyetlen talajméréssel nem lehet kimutatni a jelenlétüket. Az is lehetséges azonban, hogy a sasok guanója, legalább részben, közvetlenül „levéltrágyaként” hat és a növényzet a levelén, törzsén szívja fel.
Egyelőre azonban a fő felfedezés maga a tápanyagátadás, és ezzel az a felismerés, hogy a hárpiák ökológiai szerepe még fontosabb, mint hittük.