Lélegzetüket visszatartva merülnek a pörölycápák

A Hawaii Egyetem (Mānoa) kutatóinak felfedezése, amelyről a Science folyóiratban számoltak be, rámutat, hogy ez a ragadozó milyen fontos kapcsot jelent a tenger különböző mélységi rétegei közt. A csipkés pörölycápa (Sphryna lewini) ugyanazt a stratégiát használja nagy mélységű merülése során, mint a tengeri emlősök (ez utóbbiak kényszerűségből), vagyis lélegzetét visszatartva merül le a hideg, mély vizekbe.

A cápa kopoltyúi természetes hűtőrácsok, amelyek az átáramló vért s így az állat szerveit igen gyorsan lehűtenék, ha az állat nem csukná be a kopoltyúréseit. E faj a meleg, 26 Celsius-fokos tengerekben honos, és merüléskor mégis olyan körülményekkel szembesülnek, mintha az alaszkai, alig 5 Celsius-fokos tengerben úsznának. E hideg vízben is melegen kell tartaniuk a testüket ahhoz, hogy hatékonyan vadászhassanak.

A kutatók mérőműszereket erősítettek a cápákra, amelyek egyaránt mérték, milyen mélységben járnak, milyen az aktivitásuk, és azt is, hogy a testhőmérsékletük hogyan alakul. A rögzített adatok elárulták, hogy a cápa izomzata ugyanolyan meleg maradt nagy mélységben is, mint a tengerfelszín közelében. Akkor kezdett csak el hirtelen hűlni az állat, amikor a merülés végén felfelé emelkedtek. Ebből következtettek arra, hogy a kopoltyúrés bezárásával védekezhet a lehűlés ellen az állat – ez utóbbit egy 1044 méteres mélységben készült videó is megerősítette, ezen ugyanis zártak voltak a kopoltyúrések.

„Az ugyan kézenfekvő, hogy a légkörből lélegző, mélybe merülő tengeri emlősöknek vissza kell tartaniuk a lélegzetüket, nem számítottunk arra, hogy a cápák is ezt teszik” – mondta John Royer, a kutatás egyik résztvevője. Ez, a korábban ismeretlen merülési módszer azt jelenti, ugyanolyan táplálkozási stratégiát követnek a csipkés pörölycápák, mint például a gömbölyűfejű-delfinek: mindegyik evolúciója arra vezetett, hogy a nagy mélységben élő zsákmányukért rövid időre merülnek le egy számukra idegen, kihívásokat jelentő környezetbe.

A cápák átlag 17 percen át tartották vissza a lélegzetüket, ebből kb. 4 percet voltak nagy mélységben (eddig vadásztak), majd hamar visszatértek a meleg, oxigéndús felszíni vízbe.

A csipkés pörölycápa Hawaii környezetében ugyan nem veszélyeztetett, ám a világ számos pontján a túlhalászat, a járulékos fogások és a cápabölcsődék területein bekövetkezett élőhelyvesztés miatt igen. Az új felfedezésből azonban az is következik, hogy egy újabb helyszínen válhatnak veszélyeztetetté az emberi tevékenység, mint a jövőben egyre fontosabb szerepet kapó mélytengeri bányászat hatására.